Ez egy egészen jól sikerült lapolvasó...

Manapság nagyon sokfajta szkenner (lapolvasó) közül választhatunk. Régen csupán a dip/felbontás számított, mára sok egyéb tényező dönti el, hogy mennyire jó vagy használható a szkenner. Egy Genius ColorPage Vivid III-as szkennert is lehetőségem nyílt tesztelni.

A termék neve maximum annyit árul el, hogy színes szkennerről van szó, a III-as jelzés a fejlesésre utalhat. A Genius termékeknek általában jó hírnevük van, sokkal szívesebben választják ezt egy ismerelen gyártó helyett. Ez alapvetően nem baj, csupán az a fontos, hogy mindig tudjuk milyen lehetőségek közül válaszhatunk.

A dobozból kivéve így néz ki. Pontosabban egy sárga matrica is van a fedélen (a képen már leszedtem), amin az a felirat áll, hogy: unlock first. Hírtelen nem tudtam mit is kell előbb kinyitnom, mivel alig volt hozzá magyarázat. Később rájöttem, hogy a szkenner hátulján van egy pöcök, azt meg kell nyomni. Ennek a pöcöknek az a feladata, hogy szállításnál ne a mechanikának kelljen tartani a lapolvasó "lelkét" (szíj megnyúlhat stb.), hanem egy retesz segítségével rögzítik. Ha valaki elfelejtené ezt a pöcköt átkapcsolni, akkor bekapcsolás után eléggé morog a szkenner. Nem érdemes leégetni a motorját.

Ez optikailag 600x1200dpi-s szkenner. A nyomtatók világához hasonlóan itt sem minden a dpi. A nagyobb dpi szám nem utal feltétlenül arra, hogy jobb lenne a másik készüléknél. Különböző módszereket találnak ki a kép minőségének a javítására (CET, BET color/bit enhanced technology). Itt a CET megoldást alkalmazták, ezzel a megoldással kevésbé mosódnak el a színek. Erről tanúskodik a dobozon látható kép is:

Ez arról tanúskodik, hogy némi ügyeskedéssel élesebb képet kapunk, mint az eredeti. Ezt nem igazán lehet tesztelni, mivel úgymond a CET mindig be van kapcsolva, így nem tudjuk milyen lenne nélküle…

Ha a színmélységet vizsgáljuk, több szempontból is meglepődhetünk. 24, 36 és 48 bites színmélységgel dolgozhat színes üzemmódban.

A 24 bites színmélységnek használatának a lehetőségével gyorsíthatjuk a szkennelési időt. Ez nagyon fontos tényező, mert egy szkenner alapvetően nagyon lassú eszköz. Akár fél órába is beletelhet egy színes A4-es oldal beolvasása! Ugyan már gyakori az USB-vel rendelkező kivitel, ami a párhuzamos portnál gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé de ez alig okoz időnyereséget.

Az USB-nek inkább az az előnye, hogy nem "butul" le annyira a számítógép szkennelés közben. Érdekes módon, ha párhuzamos porton keresztül csatlakozik a szkenner a számítógéphez, akkor is típusfüggő, hogy mennyire lehet gyorsan használni a PC-t a folyamat alatt. Pl. ennél a szkennernél gyakorlatilag az egeret sem lehetett mozgatni közben, programok elindításáról álmodni sem mertem. (WindowsMe, AMD Thunderbird 1.1GHz-es processzor, A7V133-as alaplap és 512M RAM volt a gép lelke.)

36 vagy 48 bites színmélység alkalmazása az idő szempontjából ennél a szkennernél szinte lényegtelen. Alig mutatkozott időbeli különbség. Az egyedüli szempont az lehet, hogy a kép nagyobb helyet foglal el a winchesteren, illetve a memóriába.

Ha minőségi képeket akarunk megörökíteni, akkor RAM "hegyek" szükségesek a számítógépbe. Egy kisebb méretű kép simán lehet 200MBytos. Ha nincs elég memória, akkor a sok merevlemezes művelet nagyon lelassíthat. Ökölszabály az lehet, hogy minimum kétszerannyi memória legyen szabadon, mint a kép mérete. Azért kétszer annyi, mert ha más formátumba konvertálunk, netán alakítunk rajta, akkor az rövid ideig ugyan, de elég sok memóriát lefoglal.

Fontos szempont, hogy a szán mozgatását miként oldották meg:

Ha kinyitjuk a fedőlapot, akkor általában látható, hogy szíj vagy acél drót segítségével mozgatják a szánt, amin a szkenner olvasófeje van. A bordázott szíj az egyik legjobb megoldás, mert az kevésbé hajlamos a megcsúszásra, így pontosabb a pozíció beállítása. Itt ezt alkalmazták:

Furcsa, de a fedőlapot is érdemes vásárlás előtt alaposan szemügyre venni. Két dolgot kell megfigyelni. Egyrészt a belső fele fehér-e? Ugyanis néhány szkennernél fekete zöld és hasonló, a fehértől eltérő színeket alkalmaztak. Ez lehet, hogy szép, de nem praktikus. Ugyanis a szkenner lámpája olyan erős, hogy még a vastag lapot is átvilágítja. Ekkor úgymond mögélát a lapnak és pl. fekete hátlap esetén szürkés lesz az eredetileg fehér papír képe.

(A fekete belsőt inkább azért használják néha, mert ha lecsukjuk a szkenner fedelét, akkor a szkennelt képen 100% hogy nem lehet elolvasni a papír hátoldalán található fekete szöveget. (Fekete a feketén nem látszik.) A másik ok az lehet, hogy így észlelni tudják, hogy van-e papír az üveglapon vagy nincs, anélkül, hogy megmozdulna a szán.)

Természetesen nem üvegből készül a "laptartó", hanem átlátszó műanyagból (pl. plexi). Itt a fénytörés, simaság, kopásállóság és karcolhatóság a fontos. Ezekről csak nagyon hosszú idő után szerezhetünk tapasztalatot.

Arra nagyon érdemes odafigyelni, hogy nehogy megkarcolódjon a plexi, mert annak a javítása már nem gazdaságos.

A másik dolog, amit érdemes megnézni a fedőnél, hogy levehető-e? A levétel azért fontos, mert előfordulhat, hogy pl. egy nagy méretű könyvből vagy tervek részletéről akarunk dokumentációt készíteni. Ekkor sokszor nem baj, ha lelóg, de az annál inkább, ha nem fér el a kinyitott fedéltől. Ennek a szkennernek levehető a fedele.

Létezik USB és párhuzamos porttal rendelkező változat is, én ez utóbbit teszteltem, ezt a sebesség mérésénél kell figyelembe venni.

Noha telepítésnél a Windows detektálta, hogy EPP porttal volt dolga, de az sohasem tudtam meg, mi van akkor, ha nem ilyen, mert az utolsó mondatot elfelejtették befejezni...

A Genius szkenner elején van két gomb illetve két led. Ha a dobozban található Adobe Photo Deluxe programot telepítjük, akkor meghatározhatjuk, hogy mi legyen a gombok funkciója. Pl. elindul a képszerkesztő program, fax, másolás stb. Ennek szerintem nincs nagy jelentősége, mert a felhasználó inkább a billentyűzettel illetve egérrel szereti irányítani a számítógépét.

A driver telepítése után okvetlenül újra kell indítani a számítógépet, mert különben nem működik a szkenner rendesen!

A párhuzamos porttal rendelkező modellt Windows2000/98/95/NT4 alatt használhatjuk (ezekhez van driver a telepítő CD-n), míg az USB-s modellt Windows2000 és 98 alatt. Bár némi trükkel régi Windows 95 alatt is használhatjuk az USB portot, de a drivert le kell töltenünk a gyártótól.

Több nyelven telepíthetjük, többek között magyarul is, ez örvendetes. A mellékelt iGrafx Image program a szkenner minden funkcióját támogatja. Itt gondolhatnánk mi is kell támogatni? Pl. a legfontosabb az, hogy nem készítettek fel minden grafikai programot a 36 illetve 48 bit színmélység kezelésére, sokuk 32 bitnél leragadt. (Mondjuk ezt nem értem, hogy miért kell 32 bitnél több, mert számomra a 48 bites képek pont úgy néznek ki, mit a 32 bitesek. A monitor sem tudja visszaadni, a fotónyomtató is jól elvan 32 bittel.)

A Photo Deluxe program viszont sorozatszámot szeretne (regisztráció). Ennél a szkennernél nem mellékelték a sorozatszámot, míg más típusoknál általában a tokra ráírják. E nélkül nem igazán lehet ezt a programot használni.

Így néz ki a szkenner kezelőfelülete. Hát a színekkel nem takarékoskodtak az biztos. A felső sorban a következőket állíthatjuk: Gamma erősség, inverz módba való átállítás, telítettség állítás, árnyalat megváltoztatása, középtónus beállítás, árnyékok hatása, kiemelés beállítás.

A kontrasztot, a fényerőt és a gammát közvetlenül is állíthatjuk, hiszen azok a dpi beállítás alatt külön ott vannak.

Érdes opció, hogy a három színösszetevőt külön-külön szkennelhetjük pl. csak a pirosat. Kipróbáltam, de nem sikerült, a kép mindig színes maradt és nem lett egyszínű (volt rajta piros).

A szemüveg ikonnál pillanatok alatt egy vázlatot kaphatunk a szkenneren elhelyezett papírról.

Noha optikailag csak 600x1200 dpi-s a szenner szoftverből 19200-ig feljavítható (elvileg), de ehhez sok időre és hatalmas háttérkapacitásra lesz szükség. 1200 dpi fölé általában nem érdemes menni. Sőt a telepítő CD-n talált program nem is volt hajlandó belevágni a szkennelésbe, ha nem talált elég memóriát, mondjuk néha 1Giga is kevés lett volna…

Minden szkennelés előtt egy kalibrálási illetve bemelegedési folyamat megy végbe, ez 15-20 másodpercig tart, csak utána kezdődik meg a tényleges lapolvasás.

Mérem különböző felbontásokban és különböző színmélységeknél, hogy mennyi időt vesz igénybe egy A4-es színes kép szkennelése, a táblázat meglepő eredményt hozott:

A táblázat azért különös, mert néhány felbontásnál illetve színmélységnél gyorsabb volt, mit egy kisebbnél. De ez ezért van, mert érdekes trükköt vetett be a szkenner. Mert az lenne időigényes, hogy a felbontást/színmélységet növelve a szán egyre lassabban és lassabban halad. De nem ez történik. Hanem pl. ugyanolyan sebességgel megy, mint egy kisebb felbontásnál, de olyan taktikával, hogy halad egy kicsit, majd visszamegy és mégegyszer szkennel. Ezért alakultak az idők ilyen furcsán.

Egy teszthez az is hozzátartozik, hogy milyen a kép minősége. Egy az amerikai Sea Word-ben készített fényképet szkenneltem, ebből nagyítottam ki részeket az elemzéshez. A kép kis felbontásban így néz ki:

Mindez1200 dpi-ben akkora lenne, hogy csak egy aprócska részlet férne rá a monitorra. Nos én 1200dpi-vel szkenneltem és ebből nagyítottam ki két részletet:

Nézzük a zölddel bekarikázott (mint az a nagyításból látszik hölgyet):

Ami most a monitoron látható, az a fényképen egy kb. 7mm magas ember volt (természetesen a valóságban nem ilyen "törpe"). A képet szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy a nagyításnál már nem az a gond, hogy pixeles lesz a kép, hanem az, hogy az eredeti képen sincs több, ott sem élesebb a kép. Nagyon jó fényképezőgép és film szükséges ahhoz, hogy ilyen távoli tárgyról extra optika nélkül jobb képet kapjunk.

A második zölddel bekarikázott rész csupán a tesztelés céljából iszonyú nagyítás után:

Ezt azért készítettem, hogy látni lehessen, hogy a kép ténylegesen mekkora darabokból áll össze. Azonnal rádöbbenhetünk, hogy mit is jelent, az, hogy 600x1200dpi és nem 1200x1200dpi. Vagyis függőleges irányban kétszer akkora egy képelem, mint vízszintesen. Tehát ha 1200dpi-s szkennerről beszélünk, akkor az a vízszintes felbontást jelenti. Nyílván vízszintesen inkább elektronikai problémát jelent a felbontás növelése, míg függőlegesen inkább mechanikait.

Ez rész az eredeti képen kisebb, mint 1x1mm-es, itt meg kb. tenyérnyi. A valóságban ez hozzávetőlegesen 100x-os nagyítást jelent, nem csoda a kép darabossága.

Ennek a fotónak az 600x1200dpi-s szkennelése 9 percet vett igénybe (36 bit). Míg 600 dpi-vel csak 4.5 percig, 300 dpi-vel fél percig tartott.

A minimum rendszerkövetelmény: 32M RAM, 250M HDD, PI133-as processzor. A teszt alapján és a mai kor igényeit figyelembevéve legalább egy Celeron sebességű processzort és 128M RAM-ot ajánlok.

Még egy érdekesség:

A színmélységet a szkenner analóg/digitális (AD) konvertere határozza meg. Ebben a lapolvasóban egy 3 csatornás 12 bites konverter található. Így szürkés árnyalatban csak 12 bites a szkenner, míg színes üzemmódban 3x12 azaz 36 bites. 24 bites üzemmódban csupán levágnak ebből néhány bitet, a sebesség érdekében. De a 48 bit különösen furcsa, mert ehhez színenként kellene még 4 bit, hogy 16 bitesek legyenek az átalakítók. De ez hardveresen nincs a készülékbe és a dobozon hatalmas betűkkel a 48 bit szerepel! A gyártónak szerintem oda kellene írnia, úgy mint a 19200dpi-nél, hogy optikailag csak 600x1200dpi-s. A színmélységnél meg, hogy 36 bites, csak trükkökkel növelték meg a bitszámot.

Összefoglalásul:

Az USB-s kivitel előnyösebb az adatátvitel szempontjából. Nagyon jónak tartom, hogy levehető a fedőlapja. Működés közben csendes, de használatba vétel előtt ki kell oldania szánt. Nagyon rövid adatkábelt adnak a szkennerhez (1 méteres), a legtöbb esetben ez kevés lehet. Nem túl gyors a lapolvasó (hasonló árban van 4-5x gyorsabb), de a kép minőségére nem lehet panaszunk. Szerencsére a lapolvasási folyamat azonnal leállítható (ha akarjuk), mert néhány típus a leállítás ellenére azért még végigmegy, csak adatokat nem továbbít.