Félelem. Olyan spontán emberi reakció, amelyet tudatosan nem befolyásolhatunk, átélése heves pulzusemelkedést, szaporább lélegzetvételt és fokozott adrenalin-termelődést vált ki minden intelligensebb élőlényben...
A Monolith frissiben megjelent új FPS-ében, ha nem is hiánytalanul, de jópár esetben fogjuk az asztal lábát harapdálni rémületünkben. Horror FPS lévén ezt teljeséggel el is várható, csakhogy ezen felül a már régóta beígért adalék gyanánt egy egész tisztességes, forradalminak kikiáltott akciójátékot tehetünk a kosarunkba – olyan neves fejlesztők három éves munkájának gyümölcsét, akik neve mellé olyan címek sorakoznak fel, mint a humoros kémfilmek hangulatát idéző No One Lives Forever 1-2, vagy a szintén ijesztgetésre kihegyezett Aliens vs. Predator 2. A F.E.A.R.-t nem csak azért tulajdoníthatjuk korszakalkotónak, mert grafikus engine-je a mai igényeket teljes mértékben kielégíti, hanem az olyan lényeges belső tartalmi elemek helyénvalóságánál fogva, mint a kiváló mesterséges intelligencia. Manapság szerencsére rengeteg FPS kínáltatja magát efféle címszavakkal és több-kevesebb sikerrel ezek a játék lényégét adó pillérek (látvány, MI, hangulat) helyükön is vannak – vegyük példának akár a HL2-t -, ezért az igazi átütő kritikai siker elérésért mindig többet kell nyújtania az éppen aktuális újszülöttnek, lássuk bővebben, miként is valósult meg ez a F.E.A.R. esetében!
