A helyes memória beállítás legalább olyan fontos, mint bármelyik tuning. Igaz ez sokszor időigényes, de talán megéri a fáradságot...
Nyílván sokan szeretnék a memóriát is maximális sebességgel járatni, hiszen
ezzel sokkal kevesebb macera van, mint egy CPU vagy GPU tuniggal. A memóriák
beállításáról szintén a jól ismert SiSoft Sandra nevű programmal győződhetünk
meg:
Ez már meglehetősen jó eredménynek számít (160MHz). Sokan komoly tévhitben
élnek a memóriákkal kapcsolatban, bár erről legtöbbször a gyártó tehet, hiszen
alig írnak rá valamit. Nem is olyan régen volt az az idő, hogy mindenki 6ns-os
SDRAMokra hajtott rá, mondván annak 166MHz-ig legalább bírnia kell a strapát.
(Itt jegyzem meg, hogy a memóriák tesztelésénél azt tapasztaltam, hogy a 133MHz-es
modulok 90%-a tudja ténylegesen a 133MHz-et adatvesztés nélkül, általában 140-145MHz
a felső határ és nagy ritkaságnak számít az, amelyik a 150-160MHz-es tartományban
is használható. Tehát szinte semmit nem jelent a ráírt ns érték! Persze mindig
vannak kivételek!)
A Cas to Ras dalay time a legérzékenyebb a MHz-re. A másik két érték kevésbe,
így ha arra gyanakszunk, hogy a memória nem bírja, akkor célszerű először ezt
visszavenni (ha mód van rá) és csak utána állítani a többit (a maximum a cél).
Mint az a fenti képen is látszik, itt már 2-3-2-es beállítással is megy 160MHz-en
a memória, ami már tényleg szép teljesítmény.
Vagyis ha tuningra adjuk a fejünket, és a memória is kap ebből az áldásból,
akkor a rendszer instabilitása esetén nagy dilemma előtt állunk, hogy vajon
mi korlátoz? Általában ilyenkor nincs teherautó számra felhasználható csere
alkatrész, hogy kiderítsük az okot, így a kevésbé maximalisták itt megállnak,
mások pedig "megtakarított pénzükkel rohannak a boltba" egy jobb alkatrész reményében
:-(
Sajnos válogatott memóriákat szinte sehol nem lehet venni, maximum a gyártó
hírnevében és a ns értékben bízhatunk, de mint említettem ez utóbbi sokszor
túl bíztató és a valóságban nem állja meg a helyét. Érdekes módon a noname kategóriában
lehet megtalálni a gyorsabb példányokat, érthetetlen...
A 3-3-3CL és a 2-2-2CL beállítás között kb. 10%-os sebességbeli különbség van.
Ez nem azt jelenti, hogy az egész gép sebessége 10%-ot javul, vagy romlik, hanem
azt, hogy a memória írási/olvasási sebessége miként alakul. A 2-2-2CL beállítás
a jobb, de általában itt is 140MHz körül van az a határ, ahol át kell már térnünk
a lassabb beállításra. Akinek olyan modulja van, ami a 2-2-2-es beállítást pl.
160MHz-en is tökéletesen bírja, az igazán szerencsésnek érezheti magát.
Az egy jó kérdés lehet, hogy miként tudhatjuk meg, hogy az adott tempót bírja-e
a memória illetve mi a maximum. Ebből a szempontból az AMD processzor tulajdonosok
előnyben vannak, hiszen ott ha visszavesszük a CPU szorzóját, akkor igen magas
FSB értékeket lehet érni megfelelő alaplappal (pl. KT7-el nem, de KT7A-val már
igen). Sőt sok alaplapnál akár 40MHz-el nagyobb frekvencián járathatjuk az SD
modulokat, mint a BIOSban beállított FSB. Ez a helyzet pl. az A7V133-as alaplapnál,
ahol 120MHz-es CPU FSB-nél akár 160MHz-en is járathatjuk a memóriát, feltéve,
hogy az bírja.
Ha a gépünkben Intel CPU dübörög érdemes utánanézni, hogy van-e +33MHz-es állítási
lehetőség a memóriára. ha igen érdemes kipróbálni még akkor is ha 2-2-2-as beállításról
3-3-3-ra vissza kell venni, mert az a 33MHz többet ér, mint az időzítésbeli
veszteség (2-2-2/3-3-3).
Az SDRAMok léghűtése nem hozhat igazán nagy eredményt, mert az nem szokott
melegedni. A peltier elemes hűtésnek már lenne értelme, de a minimális nyereség
miatt ebbe kevesen vágnak bele. A lambda géles beborításnak talán lenne értelme,
hisz egyszerű, de nehéz beszerezni:
(Használtam már ilyen gélt. Ez tulajdonképpen olyan mint egy kb. 1mm vastag
gumilap, ami hihetetlenül ragad és nyúlik. Jó hővezető anyagból készült /szigetelő/,
csak rá kell dobni az alkatrészre és nagyobb felületen osztja el a hőt. A hővezetőképessége
messze elmarad a fémekétől.)
Érdekes módon a csatlakozókra alig figyelünk oda. A memóriák csatlakozó felülete
aranyozva van, nem véletlenül! Igaz ez keményarany, mert a kopásállóságra is
ügyelni kellett. A memóriák gyakori kivétele egyértelműen rontja az alaplap
teljesítményét, mert azok a kis pöcköt nem igazán szeretik a gyakori mozgatást.
Elég egynek egy kicsit elfáradnia... attól még kezdetben tökéletesen működni
fog az alaplap, csak magasabb frekvenciákon tapasztaljuk azt, hogy amit a memória
tegnap még tudott, azt ma már nem bírja. Persze ez nem ilyen gyors és drasztikus
folyamat, de aki gyakran "berheli" a gépét annak esetleg előbb-utóbb ezzel is
számolnia kell. (100MHz felett már nem lehet viccelni az átmeneti ellenállással.)
Lényeges tisztán tartani a memória aranyozott részét, de ne kezdjük el pl. ronggyal
dörzsölni, mert a sztatikus feszültség rövid úton tönkreteheti a memóriát. A
közkedvet Contakt spay a legjobb megoldás, de az IC-ket előtte célszerű pl.
ragasztószalaggal letakarni. Hihetetlen, de ilyen apróságon (tiszta-e a felület?)
is múlhat a maximális frekvencia. Ez érvényes az AGP csatlakozóra is!
Ugyan nem kapcsolódik szorosan a témához, de ha tuningoljuk az alkatrészeket,
és már nagyon az alkatrész képességeinek a határán járunk, akkor könnyedén előfordulhat,
hogy idővel azt tapasztaljuk, hogy amit még pár hete bírt a gép, arra már ma
mondjuk nem képes, kicsit vissza kell venni a teljesítményből. Ha a hűtés romlását
kizártuk, akkor egy másik lehetőséget is figyelembe kell vennünk. Tulajdonképpen
az elektronikai alkatrészek sebességét a káros kapacitások (pl. szórt kapacitás)
determinálják. Ezeket minden órajel alkalmával fel kell tölteni és kisütni,
ez komoly árammal és ezzel együtt hőtermeléssel jár. Az overclock miatt megemelkedett
áram káros hatással van a belső vezetékekre. Ezek nagyon vékonyak és az elektronok
kvázi szétlökdösik a vezeték anyagát, így annak ellenállása menő (majd mutatok
erről képeket). Ritkán megy szakadásban, tulajdonképpen ez a nagyobb ellenállás
okozza a tuningolhatóság csökkenését. Rossz esetben pár hónap múlva már érezni
lehet ennek a hatását. Ezt hűtéssel nem igazán tudjuk redukálni. De azt hozzá
kell tennem, hogy ez gyártásfüggő, elsősorban a kevésbé jól sikerült daraboknál
jelentkezik, ott ahol a vezeték pl. vékonyabbra sikerültek.
