Ezen monitor kapcsán tanuljunk meg monitor drivert írni a PowerStrip program segítségével...

Az Iiyama 704UT 17 colos monitor meglehetősen gömbölyded házat kapott. De a hosszú képcső miatt ez inkább csak illúzió, nézzük csak meg az alábbi képen, hogy a képcső végének helye kellett teremteni:

Rengeteg szellőző lyukkal látták el a hófehér házat.

A 704UT és 704UTc jelzésű monitor is létezik a képen a 704UT látható. Ezeknek elsősorban az eltérítő elektronikájukban különböznek. Az UT jelzésű maximálisan 70kHz-es soreltérítési frekvenciára képes, míg az UTc 96kHz-re. Emiatt a videosáv-szélessége is nagyobb az UTc jelűnek (160MHz), míg UT setén 110MHz. Érdekes módon az UTc-t gondolnánk korszerűbb/jobb monitornak ám ez csak TCO95 minősítéssel rendelkezik, míg a képeken látható 704UT TCO99-el. Van még pár apró különbség (pl. fogyasztás), de a legszembetűnőbb, hogy az 704UT háza íves, míg a 704UTc erősen sarkított kávával rendelkezik. (A képcső sem egyforma, mert UTc esetén az 1600x1280-as felbontás sem probléma.)

Diamondtron sík képcsővel szerelik (látni benne 1/3 és 2/3 arányban a két csíkot).

A készülékhez egy hálózati tápkábelt is melléklenek, de drivert nem. Szigorúan véve az utóbbira nincs is szükség, mert letölthetjük a gyártó honlapjáról, vagy saját magunk is készíthetünk egyet, illetve ha minden kötél szakad, akkor választunk egy hasonló tudású készüléket, amit az operációs rendszer már ismer.

Tegyük fel, hogy készíteni szeretnénk egy drivert, ekkor pl. a PowerStrip programra lesz szükségünk.

A Options/Minitor Information pontban először válasszuk ki a monitorból történő kiolvasást. Ekkor a képernyőn megjelenik a monitor típusa és főbb paraméterei. Ne ijedjük meg, ha nem azt látjuk, hogy 704UT, ugyanis az IVM1413-as jelzés is megjelenhet, hiszen ez egy Iiyama Vision Master pro 1413-as monitor. Igazából nem lehet tudni, hogy a kétfajta jelölésre mi szükség van, mert a 704UT-ből legalább azt ki lehet sütni, hogy 17 colos a képcső átlója (a 19 colos Iiyama monitorok száma 9-el kezdődik, pl. 901U, a 20 col felettiek pedig kettessel).

Miután a program segítségével kiolvastuk a legfontosabb adatot (maximális felbontás illetve sorfrekvencia) nincs más hátra, mint a "write custom monitor driver" pont kiválasztásával generálunk egy a Windows számára szükséges drivert.

A 704U monitor nemrég került csak piacra, erre már csak abból is következtethetünk, hogy alig találunk olyan Iiyama hivatalos honlapot, ahol legalább megemlítik a számát (704UTc-ből dömping van).

Bekapcsolás után feltűnt, hogy hihetetlenül hordó alakú a kép, de nem ám úgy egy kicsit, hanem nagyon! Persze ez nem jelent problémát, hiszen a hordósság korrigálására az OSD menüben lehetőségünk nyílik. De ha felbontást váltunk, akkor ismételtem be kell állítani. Ezeket megjegyzi a monitor, így a későbbiekben ezzel már nem kell bajlódni. Az OSD menüben mindent állíthatunk, mi szem szájnak ingere, innen semmi sem hiányzik.

Ha olyan felbontást és frissítési frekvenciát kap a monitor, amihez talál a memóriájában gyárilag beállított képméret értéket, akkor alig kell a képernyő méretén állítani. Sajnos a gyártók az adott felbontáshoz még véletlenül sem a lehetséges maximális frissítési frekvenciát választják, de a felhasználó többsége, ha tudja, hogy 1024x768-as felbontásban 75Hz helyett 85Hz-es is frissítheti a képernyőt, akkor nagy valószínűséggel a magasabb értéket választja.

Viszonylag kicsi a konvergencia hiba, ezt megfelelő tesztábrával könnyedén optimalizálhatjuk. De ne feledjük, nem lehet mindenütt tökéletes a kép (esetleg LCD monitornál), a sarkokban mindig nagyobb a konvergencia hiba, mint a képernyő közepén. A gyakorlati alkalmazások során (amikor nem speciális tesztábra van a képernyőn) az ilyen jellegű hibát szinte lehetetlen észrevenni...