A Linksys WAP11-es jelzésű eszköz egy Access Point, ami átjárást tesz lehetővé a wireless eszközöknek a vezetékes hálózatba és viszont...

A cikk előző részében egy PCI-os 2.4GHz-en üzemelő vezeték nélküli hálózati kártyával ismerkedhettünk meg. Most az Alhasonic jóvoltából (ez a nagykereskedés forgalmazza a bemutatott eszközt), egy érdekesebb eszközzel, Linksys WAP11-el ismerkedhetünk meg.

A Linksys WAP 11-es nem más, mint egy Access Point. Ez annyit tesz, hogy a rádiós információkat vezetékes hálózatba csatolja, a megfelelő átalakítás után.

Két antennával rendelkezik. Felléphet egy fading nevezetű csillapítás, ami helyfüggő. Előfordulhat, hogy egyik helyen nagyon kicsi a vett jel nagysága és akár 10cm-el odébb már jóval nagyobb. Ennek kiküszöbölésére bevezették az antenna diversity eljárást. Ami annyit jelent, hogy két antennával veszik a jeleket és megnézik, hogy melyiken nagyobb a jel és azt dolgozzák fel. Nos ezért van két antenna a WAP11-en.

Szoftverből kapcsolható, hogy melyik antennáját használja, lehet csak a bal oldalit, jobb oldalit és mindkettőt használni. Mindez az adónál és vevőnél is konfigurálható. Tehát simán megoldható, hogy az egyiken adjon, a másikon vegyen...

Maximum 11Mbps-re képes. Ekkor a felhasználó azt várná, hogy ha pl. átmásol az egyik gépről a másikra egy fájlt, akkor kb. 1300kbyte/s-os sebességgel zajlik. Ám erre ne számítsunk, a komoly hibajavító kódolás stb. hatására a legjobb esetben is "csak" 470kbyte/s-os sebességet produkál.

A 11Mbps inkább csak képességnek nevezhető, hisz a gyakorlatban visszaveszi a sebességet 1-2Mbps-re. Ha jobban belegondolunk, akkor ez nem is meglepő, hiszen ilyen eszközöket pl. ott használnak, ahol a vezeték kiépítése körülményes lenne és rendszerint bőven van akadály a terjedés útjában. Pl. két szomszédos ház között még megoldható a kapcsolat, még akkor is ha egy utca van közöttük, de 100 méternél nagyobb hatótávolságot csak optikai rálátás esetén lehet biztosítani, tapasztalataim szerint ekkor a kis bot antennával 300 méter körül megszakad a kapcsolat, vagy bizonytalanná válik.

Nyílván kitaláltak már pár trükköt a hatótávolság növelésére, van aki irányított antennát használ. Ilyet mutattam be a cikk előző részébe. Most egy másik megoldásról lesz szó, nevezetesen a teljesítménynövelésről. Ez azonban nem jelent igazi megoldást, igazából a nyers erő módszerének nevezném, és remélhetőleg ez nem lesz bevett gyakorlat.

Itt különböző típusú wireless eszközök szerepelnek. Nincs szükség iszonyú adóteljesítményre, azt a picit ami van, ha okosan beosztják, akkor általában bőven elegendő. A bemutatott WAP 11-es v1.1-es, így 32mW-al képes adni. A teljesítmény növelése a többi, szintén ezen a frekvencián dolgozó állomást egyre jobban zavarja. Nyílván erre úgy reagálnak, hogy ők is egyre nagyobb teljesítményűt vásárolnak... és ez így folytatódik tovább.

Itt a 2.4G-s sávban 14 csatorna áll rendelkezésre, az azonos csatornán üzemelő egységek nagyon zavarnák egymást, ha nem szórt spektrumú eljárást alkalmaznának, de azért így is érződik a zavaró hatás. (Egy mikrohullámú sütő is nagyon bezavarhat.) Az antenna irányítottságával ez valamelyest csökkenthető.

Az említett másik trükk az lenne, hogy az adó teljesítményét gyárilag visszafogják, egy egységben akár háromszoros tartalék is lehet, ami első hallásra ígéretes lehet. De a mikrohullám világában másként kell gondolkozni!

Először is a táblázatban dBm-ben és mW-ban is feltüntettem az adó teljesítményét. A dBm decibel milliwattot jelent, így kell kiszámolni, ha X mW-ban adják meg a teljesítményt: 10*logX. Ezek szerint teljesítmény 3dBm-el való növelése mW-ban azt jelenti, hogy a teljesítményt duplázni kell. Pl. egy WAP11 v1.1-es teljesítményét kb. 80mW-is lehet felcsavarni (külön tuning szoftverrel) ami azt jelenti, hogy 15dBm-ről 19dBm-re változik. Ennek viszont gyakorlatilag nincs semmi értelme, mert azért a 4dB-es nyereségért kár küzdeni. Mert ahol a tuning nélkül nem volt jó a vétel, ott a tuning után sem lesz különösebb jelentősége, a másikat meg minek zavarjuk. Most nem megyek bele a mikrohullám rejtelmeibe, másként indoklom meg állításomat.

A vevő -80dBm-es teljesítményszinttel már tud dolgozni. Az adó 15dBm-re képes. A kettő között 95dB-s különbség van. Tegyük fel, hogy valaki rádobja azt az említett 4dBm-et az adóra. Ekkor 99dB-s lesz a különbség, ami azt jelenti, hogy jó esetben is csak 4%-os javulást érhet el, ami szinte semmi.... Ha esetleg ezen múlna egy kapcsolat fenntartása, akkor az már rég rossz, mert 4%-os tartalék szinte semmi, az időjárás változásból, helyváltoztatásokból stb. sokkal nagyobb ingadozások léphetnem el, ami úgy is meg fogja szüntetni a bizonytalan kapcsolatot. (4%-ért CPU-t sem éri meg tuningolni...) Akit érdekel a téma, annak ezt az oldalt ajánlom: http://www.atmel.com

Az ilyen wireless hálózat védelme alapvető követelmény, erre jó a WEP:

64 illetve 128 bites titkosítást használhatunk. Így aki nem ismeri az itt megadott kulcsokat, annak gyakorlatilag nincs esélye betörni a hálózatba.

Jópofa ez a Linksys Access Point a két antennával, a hátulja még izgalmasabb:

Az Access Point elsőszámú célja az, hogy a hatókörzetben található wireless hálózati egységgel megáldott gépek, vezetékes hálózatban található gépekkel is tudjanak kommunikálni. Nyílván ezért rendelkezik 10/100-as UTP csatlakozási lehetőséggel. De egy USB portot is találunk az egységen. Ez a konfiguráció miatt szükséges. Pontosabban arra jó, hogy illetéktelenek nehogy átkonfigurálják. Ugyan pár dolgot távoli gépről is át lehet állítani, de a főbb paramétereket nem, azok csak USB-n keresztül érhetők el.

Ha távoli gépről szeretnénk konfigurálni, akkor meg kell adni az Access Point IP címét és a jogosultságok ellenőrzése végett egy jelszót. USB-s konfiguráció esetén nem kell jelszó!

A berendezés 5 Voltról működik. Egy nagyon izmos kis hálózati adaptert adnak hozzá, ami maximálisan 10 Watt leadására képes!

A konfigurációba bele tartozik az Access Point feladatának meghatározása:

Ha "sima" Access Pointnak van beállítva, akkor wireless eszközök csatlakozhatnak az Access Pointhoz, az erre a pontra csatlakozott gépek egymást és a vezetékes hálózatot is "látják", de egymást nem közvetlenül érik el, hanem az Access Pointon keresztül. Egyenlőre még nem sikerült kiderítenem, hogy hány eszköz csatlakozhat egy ilyen kitüntetett ponthoz.

Ha egy WAP11 (ez egy Access Point) egy másik Access Pointhoz szeretne csatlakozni, akkor az előbbit át kell állítani kliens (Client) módba, mert egy összefüggő hálózatban csak egy Access Point lehet.

De ha valaki a hatósugáron kívül lenne és egy másik állomást el tud érni, ami már eléri a kívánt hálózatot, akkor a köztes WAP11-et hídként (Bridge) kell konfigurálni, így ebből egy átjátszó állomás lesz. Ettől függetlenül, ha az átjátszó állomáshoz vezetékes hálózati is csatlakozik, azokat nem éri hátrány, hogy hídként működik az ő WAP11-ük, vagy kliens módhoz képest.

Egyáltalán nem olcsó mulattság két gépet wireless eszközökkel összekötni. Állomásonként könnyedén át lehet lépni az 100eFt-os költséget, ami miden bizonnyal komoly visszatartó erőt jelent.

A WAP11-nél jóval bonyolultabb a BEFW11S4 lelki világa, ez egy Router+Swich+Acces Point ötvözete. Erről remélhetőleg egy későbbi cikkben még szó lesz.

Tapasztalat: WMP11 és WCP11-es eszközökből nem lehet igazán jó összeköttetést létrehozni. A WMP11 egy PCI-os wireless botantennás hálózati kártya, míg a WCP11 PCMCI-os belső antennás wireless hálózati kártya. Az utóbbi azért nem jó, mert a mini beépített antenna miatt csak nagyon rövid hatótávolságban reménykedhetünk, egy vastagabb fal akár 10-15 méterre is korlátozhatja a hatótávolságot és szabad tér esetén is 40-50 méteres távolságot hidalhatunk át. A WMP 11-hoz már adnak antennát is, de az antennát csak a kártyához csatlakoztathatjuk. Ugyan vannak olyan elvetemült megoldások, ahol betoldanak néhány méteres kábelt az antenna és a kártya közé, ám még a jó minőségű kábeleknek is jelentős a csillapítása, így a vezetéken nagy veszteségek lépnek fel, de így már elérhető a gyártó által közölt szabadtérben mért 500 méteres távolság is (de csak akkor, ha az antennák megfelelő magasságban vannak).

Igazán jó megoldást a WAP11 jelent, mert ez pl. a tetőtérben is elhelyezhető (igaz ott megfőhet, vagy télen megfagyhat) és UTP-vel lehozhatjuk a jelet, itt már általában nem jelent problémát a hosszú kábel.