Ezúttal Titan és Thermaltake hűtőkről lesz szó, ez a teszt már az új mű CPU-val készült...

Nézzük meg néhány Pentium 4 (Socket 478) hûtésére készített Titan és Thermaltake hûtõt. Ezek között lesz olyan, melynél le kell szerelni az alaplapról a mûanyag CPU tartó keretet, mert a lyukakba kapaszkodik, lesz olyan is mely ezüstösen csillog.

A TTC-CW8TB nagyon harciasabban fest (TTTC lene, akkor az "biztosan" a Tétova Teve Club lenne, de nem az):

Ez számomra egy rejtélyes hûtõ maradt. Egyrészt azért mert a súlyából ítélve alumíniumból van és nem rézbõl. De az alján hatalmas darabon réz "nyomait" fedezhetjük fel. Másrészt a rengeteg meleg leadó rudacska rögzítése. Bár lehet, hogy öntéssel készült, de azt is megkockáztatom, hogy a rudakat sajtolással rögzítették a talapzatba. Pl. ha menet vagy bordázat lenne a rudakon, akkor akár meg is lehetne duplázni a hõleadó felületet.

Könnyedén fel lehet rögzíteni a hûtõt a tartójára, hiszen nincs más dolgunk, mint elõször a processzorra rátenni a rudakat tartalmazó hûtõbordát, majd rányomni a ventilátorral egybeépített rögzítõt és az rápattan a tartó fülekre. Tehát nem kell a rögzítõ "vasakal" veszõdni. Nem úgy, mint a most következõ hûtõnél:

Elsõ pillantásra a TTC-W5B(TC) a kinézet volt a fontos, még a ventilátor lapát is csillog-villog

Külön érdekessége a hûtõnek, hogy a talp részébe hõmérsékletérzékelõ található. Igazság szerint füllel nem nagyon lehet hallani, hogy változik a fordulatszám, feltehetõleg azért, mert az a változás nagyon lassú. Egyébként egyáltalán nem hangos ez a CPU hûtõ...

A hûtõ anyaga is érdekes, szerintem ennél több anyagból nem is állhatna. A vastól kezdve sok mindent felfedezhetünk az elõzõ táblázatban.

Még szerencse, hogy a P4-es védõsapkát is találunk, különben nagyon horror lenne az ilyen két rögzítõ fület tartalmazó hûtõk rögzítése. Mivel az embernek csak két keze van és sok hely sincs egy PC házban, így elõször az egyik majd a másik rögzítõt kell beakasztani, a másik kezünkkel pedig a helyén tartani a hûtõt. "Izgalmas, amikor még csak az egyik tartõ fül van rajta és a hûtõ emiatt enyhén csálén áll a processzoron."

A most következõ hûtõ bizonyult a legjobbnak (hûtési szempontból), íme a TTC-W4TB:

Ennek a hûtõnek a ventilátora észrevehetõen hangosabb, mit az elõbb bemutatott fordulatszám szabályzósé. A hûtõborda gyakorlatilag ugyanaz mint az elõbb, a lefogója is, csupán erõsebb ventilátort szereltek rá.

Rögzítésérõl ugyanazt tudom elmondani, mint az elõbb, a hangját pedig idõvel meg lehet szokni, nem olyan vészes (az itt bemutatott utolsó hûtõ hangjával bizonyára csak fanatikusok tudnak majd kibékülni.)

A hûtõ itt is sok anyagból áll, lásd az alábbi táblázat végét.

A TTC-W2TB így néz ki:

Ez a lefogó szerintem sokkal jobb, mint az elõzõ hûtõ rögzítõje. Azt rátenni és levenni is nagyon nehéz volt.

Számomra úgy tûnik, hogy a talp részt azért vágták be néhány helyen, hogy a processzor környéke közvetlenül kapjon némi légáramot. Ezzel csak az a gond, hogy a réseken kevés jut oda és az távozni nem nagyon tud, hiszen a hûtõt egy mûanyag keret fogja közre.

Végül, de nem utolsó sorban a két Thermaltake hûtõ:

Thermaltake TinyFin478:

Ez majdnem úgy néz ki, mint a Titan TTC-CU7TB hûtõje. (Vigyázat a TTC-CU8TB és a TTC-CU7TB nem azonos, mert a 8-ast számmal ellátott Intel Xeon processzorokhoz készült!)

Extrém lapos és nehéz hûtõrõl van szó. A borda vörösrézbõl készült, sûrûn lamellázott. A felszereléséhez ki kell venni a mûanyag CPU hûtõt tartó keretet, és az X alakú merevítõt az alaplap hátuljára szerelni.

Érdekes, hogy a 4.68 Wattot ventilátorhoz nem mellékeltek olyan átalakítót, amivel az áramot a tápegység négypólusú csatlakozójából közvetlenül nyerheti.

Amilyen lapos a hûtõ olyan hangos (39dBA), hatékonyságát tekintve pedig ez bizonyult a legrosszabbnak. De azt is vegyük figyelembe, hogy az itt bemutatott hûtõk "legjobb" és "legrosszabbja" között mindössze 6.5 fokos hõmérséklet különbség volt. Kisebb teljesítményû processzor esetén ez a különbség még kisebb lehet!

Thermaltake P4DRAGON hûtõjéhez valóságos kábel tenger tartozik:

A ventilátorhoz átalakítóval kell csatlakozni, hiszen a 8.4 Watt egy kicsit sok lenne a FAN csatlakozónak. Azt teljesen rendjénvalónak találom, hogy egy ventilátorhoz 1db fordulatszám érzékelést lehetõvé tevõ vezeték/dugó is tartozik. De az kicsit furcsa, hogy az átalakítón is van egy ilyen dugó (érdemes nyomon követni a képen a kábeleket).

A kapcsolónak három állása van, a ventilátor maximum 6000RPM-re képes, ezt további két fokozatban csökkenteni lehet. Erre szerintem szükség is van, mert a 43dBA nem elhanyagolható. Mindhárom fokozatban lemértem a hûtõképességet, ennek eredményeképpen a cikk végefele található táblázatban három eredményt láthatunk. Még annyit, hogy a csendes fokozata tényleg csendes, de ekkor nagyjából egy szinten van egy a P4-es processzor dobozában található csendes hûtõvel.

A teszt ezúttal nem igazi, hanem mû CPU-n zajlott.

Itt három teljesítmény ellenállás fûti a felsõ réz tömböcskét, ami 13.5x13.5mm-es felületen érintkezik a hûtõ aljával. A P4-es processzornak kb. ekkora a magja (senkit ne tévesszen meg a hatalmas "kupak", alatta lapul a processzor lelke.

Az ellenállások összesen 89Wattal fûtenek. Egy 2GHz-es, még Willmatte magos processzor kb. 75 Wattra képes, míg az újabb NorthWood magosból még a 2.8GHz-es is valamivel kevesebb, mint 70 Wattal beéri.

A fûtött réz tömb meg van fúrva egészen a mag alatti részig (vékony fúróval) és egy csomó hõvezetõ paszta kíséretébe a lyukba sikerült "beleerõszakolni" egy digitális hõmérõ érékelõjét, ez 0.5 fok pontosságra képes (bár a tized fokokat is kijelzi).

Az alsó nagyobb réz laphoz csak nagyon kis felületen ér hozzá a három fûtõ betét (ellenállás), ugyanis oda vékony távtartót helyeztem. Azt is vegyük figyelembe, hogy ebbõl a 89 Wattos fûtõteljesítménybõl nem mind jut a hûtõre!

Hogy ne kellejen sokat böngészgetni, hogy vajon melyik hûtõ mennyibe kerül, itt egy hozzávetõleges lista (nettó):

A mû processzor ilyen hõmérsékletû volt a különbözõ hûtõk alatt:

Zajszint szerint: