FŐOLDAL

KAPCSOLAT

MÉDIAAJÁNLAT


REGISZTRÁCIÓ HÍRLEVÉL
PC-ÁRUHÁZ DRIVERS SZAMITOGEP Antivirus SZAKÜZLET

· Friss (Játék)
·  Kritika - Need for Speed: Most Wanted
·  GTA 3
·  Az EarthQuake 2001-es rendezvény sorozat újabb eleme a TEAMWARZ
·  Cybersport rendezvények Magyarországon 2001-ben
·  Mechwarrior 4
·  Edios - Project I'm Going In demó: első ránézésre
·  Counter-Strike
·  Hitman: Codename 47
·  Versailles 1685 ( Cyro Interactive )
·  Kiss: Psycho Circus The Nightmare Child
·  Janes F/A-18
·  Age of Wonders
·  Team Fortress 2
·  USAF
·  Flanker 2.0
·  Theme Park World
·  Allegiance - Háború állampolgári kötelességből
·  TNT - Térinformatika Felsőfokon
·  Adatvédelem
·  Wargamer-Napoleon 1813
· Cikkek > Játék
· Sacrifice
Dátum : 2000-12-13 18:12:54
Szerző : Eddy Rebel


Újabb stílusteremtő játékkal lettünk gazdagabbak. A szintén RPG-ből kiinduló, hatalmas sikerű Diablo sorozat készítői játékukat akció-RPG-nek látták jónak elnevezni. A Shiny új játéka, a Sacrifice viszont a szerepjátékot a valós idejű stratégiával vegyíti, igen érdekes módon.

A játékban egy varázslót alakítunk, aki egy öt isten által uralt világba csöppen. Ők Persephone, James, Stratos, Pyro és Charnel. Rögtön az elején választanunk kell közülük egyet, akinek eszméi számunkra a legszimpatikusabbak, és ezentúl őt fogjuk szolgálni. A játék elején még megtehetjük, hogy „istent váltunk”, de ez később a köztük egyre mélyülő ellentétek miatt lehetetlen. A világ egyébként a bolygó felszíne felett lebegő szigeteket jelenti, minden isten ezek közül ural néhányat. Álljon itt az istenek rövid jellemzése – hátha sikerül megkönnyítenem a választást.

Persephone az élet istennője. Birodalma az Elysium nevet viseli és csodálatos, madárdalos bükkösökből áll, ahol mindenki hepi és alig vehetsz mély levegőt anélkül, hogy lenyelnél egy éppen arra repkedő cuki rózsaszín pillangót. Hősi követői az igaz ügyért harcolva vágják hónaljon ellenfeleiket, főként Charnel démonjait. Egységek terén azonban nem csak rózsaszín masnis kisiskolásokból választhatunk, álljon itt példának egy szebbik darab, az Ent. Négy lába között gyakorlatilag nincs semmi, csak egy száj, de nyom vagy egy fél tonnát.

James, a farmergatyós kukac a föld, a kövek és a sziklák istene. Birodalmában, a The Glebe-ben erős palóc tájszólással beszélnek. Szinte minden egysége vagy kőből van, vagy követ hajigál. Ő az istenek között a legbékésebb, amit a többiek sokszor ki is használnak. Nagyon aranyos egysége pl. az Icarus, ami egy iszonyat kövér madár, és annak ellenére, hogy csak közelre támad, nagyon hatékony.

Stratos, annak ellenére, hogy feje helyén egy lufit hord, amire arcvonásai egy alkoholos filccel vannak fölpingálva, a tudomány istene. Intelligens és számító, saját érdekét nézve boldogan elárulja szövetségeseit. Birodalma a többi isten országa közé beékelt Empyrea, fő szigete pedig Thryhring, amit nem tudom jól írtam-e le, de abban biztos vagyok, hogy nem jól ejtem ki. Itt mindig hull a hó, igaz, Mikulás nincs. Az első repülő egysége a Brainiac, amit talán Okostojásnak lehetne a leghitelesebben fordítani. Egyből így jelentkezik be: „Super-Genius here!” Vagy itt vannak például a Sylphek, akik nyilaikkal távolra támadnak: ők képesek láthatatlanná válva mozogni.

Pyro a tűz kissé túltáplált istene. Meg van győződve róla, hogy azzal, hogy elpusztítja a gyengéket, a világ haladását segíti elő. Egyébként olyan egoista, hogy az már igen súlyos. Birodalma a felperzselt Pyroborea. Szándéka, hogy gyáraival telepítse be a világot. Ha egy szent erdő helyére épül, az meg mért kéne, hogy érdekelje? Szinte minden egysége tüzet köp. Leghatékonyabbak közülük talán a nehéztüzérséget képviselő, rakétás Bombardok.

Charnel a másik szélsőséget képviseli, ő a halál, pusztulás és szenvedés ura. Bármit megtenne egy jó kis öldöklésért, Persephone eszméin jót röhög. Országa, Stygia, kietlen és lepusztult. Szolgái démonok, varázslói igazi feketemágusok (necromancer). Egységei nagyon erősek (a játékegyensúlyt éppen nem borítják fel), álljon itt példának a legelső földi egysége, a Scythe, „kasza”, ami a megsebzett ellenfél vérét szívva gyógyul. Csak be kell küldeni őket a közepébe, és lesni, marad-e valaki.

Attól függően, hogy mikor melyik istent választjuk, a játékmenet teljesen eltérő lehet. A küldetésekből egy csavaros történet bontakozik ki, lassan megismerjük varázslónk (igen sötét) múltját. Ami küldetéseket mi lejátszunk, azok tulajdonképpen múltbeli események, amiket a varázslónk most mesél el. Mithras, a vak jós próféciáján, miszerint egy isten - megszegve az ősi törvényeket - pusztító háborút hoz a repülő szigetek világára, az istenek összevesznek, és háborúzni kezdenek. Mi dönthetjük le, kinek az oldalán harcolunk. A küldetések nem egyhangúak, mindig szorosan kapcsolódnak a történethez. Feladataink az elején egyszerűbbek, aztán szokás szerint nehezednek - nehézségi szintet nem lehet választani. Tetszett, hogy a történet nem csak az átvezető animációkban halad, hanem a küldetések közben is. Sőt, az átvezető animációk grafikája csont ugyanaz, mint a küldetéseké. Ezzel nem azt mondtam, hogy nem szépek! A Sacrifice természetesen multiplayerben is játszható, max. 5 játékosig, a megszokott módokon (Internet, LAN). A pályák átlagban jók, akad közöttük egypár különösen ötletes is.

A varázslónkat, aki tapasztalatot szerezve szintet léphet és új varázslatokat szerezhet, a küldetésekben „third person” nézetben látjuk (Lara Croft – style). A látóteret forgathatjuk és ki-be zoomolhatunk, de a kamera középpontjában mindig a varázslónk marad, ezért a harcok szemmel tartása nagyon nehéz tud lenni. Ha a nagyobb harcokból valamit akarunk is látni, marad Napóleonék trükkje: másszunk föl egy közeli dombra, onnan talán majd látjuk az eseményeket. Az egységek nagy vonalakban ugyanazok, de mégis minden istennél különböznek (pl. minden istennek van repülő egysége, csak máshogy hívják őket, máshogy néznek ki és más különleges képességük van). Őket nem gyárakban termeljük, mint a C&C-ben, és a kiskatona nem fából meg aranyból készül, mint a Warcraftban. Ha szükségünk van egyre, csak egy-két lélek meg némi mana, és pár laza kézmozdulattal meg varázsigével seperc alatt kész a kis öngyilkosjelölt. Itt a kritikus pont a lelkek, mert ezeket nem találni minden utcasarkon. Vagy az ellenség elhullott egységeiből nyerhető egy hosszas tisztító szertartás során, vagy a saját egységek tetemeiből szívjuk fel (ebben az esetben csak el kell menni mellettük), vagy pedig alapból már van. A manával kevésbé lesz gondunk, mert ez különböző módszerekkel könnyen visszanyerhető. Kedvenc varázslónk, mivel harcolni nagyon nem tud, és kizárólag mágiájára van utalva, gyakran el fog halálozni. Ilyenkor azonban semmi gáz. Kedvenc istenünk közbenjárásának köszönhetően csupán egy szellemszerű állapotba kerülünk, és amint sikerül egy bizonyos mennyiségű manát összegyűjteni, újraéledünk. Az egyetlen mód arra, hogy végleg megöljünk egy varázslót: meg kell szentségteleníteni az oltárját. Oltárja mindenkinek minden pályán csak egy van. Amint valaki elég közel jut egy varázsló oltárjához és elkezdi megszentségteleníteni, az adott mágus folyamatosan sebződik. Ilyen esetben bevett szokás visszaspurizni az oltárhoz és félbeszakítani a szertartást, mert ha oltárod megszentségtelenítése közben esetleg elhaláloznál, akkor lesheted, hogy újraéledj.

A játék grafikáját rendkívül széles skálán állíthatjuk. Be lehet állítani külön a textúrák felbontását, a poligonok számát stb. Mindent a gépünkhöz igazíthatunk! Ha valami olyat jelöltünk be, amihez a vasunk nem elég modern, akkor a gép figyelmeztet is, így rendkívül egyszerűvé téve a problémák megoldását. Egyébként a készítők görgős egeret ajánlanak a játékhoz. Tényleg hasznos dolog.

A profi módon megírt és odaillő zene, a kellemes grafika, és a jó hanghatások együttese olyan hangulatot teremt, amit eddig nagyon kevés játékban láttam – és ezt az eleinte bizony nagyon nehézkes irányítás sem tudja elrontani. A varázslók mozgása szépen kidolgozott, és nagyon fantáziadús: közülük egy sem ember, hanem pl. félig pók, félig kígyó, 300 kilós hájpacni, vagy egy lábon ugráló, nagybajszú mutáns. (Utóbbit valószínűleg egy king size kányából és egy parasztból morpholták, ő a kedvencem.) Mindegyiknek más animációi, hangja és stílusa van – ezeket a készítők fantasztikusan eltalálták.

A Sacrifice vagy két hónapra a képernyő elé kényszerített, amit eddig nagyon kevés játék bírt elérni. A játékideje magában is elég hosszú, és ha végignyomta is az ember, kipróbálhat egy másik istent. Különösen az RPG-k kedvelőinek tudnám ajánlani.

Kapcsolódó link:
- www.sacrifice.net
- Demó letöltés (magyar szerver)



Warning: require(../forum/centercomments.php) [function.require]: failed to open stream: No such file or directory in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95

Warning: require(../forum/centercomments.php) [function.require]: failed to open stream: No such file or directory in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95

Fatal error: require() [function.require]: Failed opening required '../forum/centercomments.php' (include_path='.:/usr/share/php/') in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95