|
Egy csipetnyi francia történelem…
Nem is tudom, mikor örültem már ennyire játéknak, mint amikor kezembe kaptam a Cyro Versailles-i palotában játszódó történelmi kalandjátékát. Szeretem, ha a szórakozást egybe lehet kötni a tanulással, és ez itt
megvalósulni látszik. Mikor ezt a végigjátszást írom, már kiadták a következő történelmi kalandot: méghozzá Odyssey és Pompei címmel, amely bizony az irodalomból jól ismert Odüsszeusz kalandos útján vezeti végig a kalandra vágyót. Most azonban nem Ithaka földjére adok neked segítséget, hanem azt szeretném megmutatni, hogyan mentheted meg a Napkirályt, XIV. Lajost a merényletektől.
A Versailles-i palota útvesztőiben kalauzollak végig, íme:
ACT I.- A király felkel
Üdvözlet, Lelande vagyok, a király bizalmasának a bizalmasa, és egyben magánnyomozó. Monsieur Bontemps megbízásából fel kell kutatnom a király ellen áskálódókat…
Hát, egészen nehéz a dolgom, mert a Versailles-i palotában mindenki feddhetetlen, és nem hiszem, hogy találnék olyan embert, aki legalább egyetlenegy sötét titokkal ne rendelkezne.
Az arisztokraták kilencven százaléka a Bastille falait támasztaná már, ha rajtam múlna, és ha volna több életem…
Mikor a király szobájába hivatott Bontemps, hogy kiadja az utasítást, ott találtam Monsigneur-t, ( a király fia ), Duc Du Marne-t, ( fiatal nemes )a király fivérét is.
Beszélni nem igazán tudtam velük, várták a királyt.
Ezért hát elindultam, az idő sürgetett.
A jobb oldali ajtón kimentem, és megcsodáltam a fantasztikus műalkotásokat, amik a falakat díszítették. A tűzhely felett négy antik váza sorakozott, kíváncsiságból belekukkantottam mindegyikbe, és láss csodát, találtam egy kulcsot!
A mögöttem lévő ajtón kilépve Charles Le Brun- ba ütköztem, aki nagyon idegesen ácsorgott a szobában. Megkérdeztem tőle, mi lelte, és rögtön egy újabb rejtély megoldására kellett vállalkozzam: ugyanis a festőnek ellopták a rajzait.
Hát, rendben, megpróbálom felkutatni azokat.
Az egyik ajtón benyitottam, és egy lefelé vezető lépcsőn baktattam lefelé, elhúztam a f üggönyt, és így világosság gyúlt a kis szobában, amelynek falában beépített szekrények sorakoztak: találtam egy ollót és egy röpiratot (PAMPHLET A), mely a királyi akadémia kancellárjának szólt, jobban megfogalmazva: a kancellárt megfenyegették, hogy némely udvaroncok ki fogják ontani a vérét, ha folytatja Charles Le Brun “majmolását”.
Elhagyva a szobát visszatértem a FIRST ANTECHAMBER -be, majd a BASSANO ANTECHAMBER -be. Itt a legnagyobb ajtó mögött felfedeztem egy csigalépcsőt… és aztán egy szobát is, amelyben egy gyertya világított. A ládát az ollóval felfeszítettem, és találtam benn e egy látszólag üres papírt, de amint azt a gyertya fölé tettem, egy feliratot véltem felfedezni: A sólyom és a kicsi madarak. Vajon mit jelenthet ez?
De majd Bontemps megmondja: és már szaladtam is hozzá. Az ajtónálló nem akart beengedni, de aztán meggyőzt em mégis, hogy Bontemps már vár engem.
A király éppen a tanácsülésre készülődött. ( Itt egy kisfilm bemutatja neked XIV. Lajos öltözködési és tisztálkodási ceremóniáját)
ACT II. – A felkeléstől a tanácsülésig
Bontemps nem hallgatott meg. Nem tudtam e lmondani neki a kételyeimet, gondolataimat, mert sürgősen küldetésre kellett mennem- a király üzeni Madam de Maintenon –nak, hogy a délután folyamán szeretne az ő apartmanjában dolgozni…
Akkor fel, fel, irány a Madam lakosztálya, amit a FIRST ANTECHAMBER -ből közelítettem meg, a testőrök szobáján keresztül (GUARD ROOM).
Az ajónállónak adtam át az üzenetet. Valami hatodik érzéktől vezérelve megmutattam neki az A pamflét, mire ő kijelentette, hogy úton-útfélen lehet ilyesmiket találni- és átadta a B jelűt.
Ez már a király ellen irányult, én pedig fejvesztve rohantam Bontemps-hoz.
Mindent megmutattam neki, és kikértem a tanácsát is, de nem mondott semmi újat.
A szekrényben, közel hozzá, találtam gyertyát és egy újabb kulcsot…
A BASSANO ANTECHAMBER –ben a szekr ényhez pont passzolt a kulcs, és nini, ott voltak a festő vázlatai!
A Király szalonjában Monseigneur kíváncsiskodott, így megmutattam neki a rajzokat, aztán a Tükörtermen keresztül a SALON OF WAR- ba mentem, ahol Charles Le Brun hálája jeléül nekem adott egyet- ami nem az övé volt, hanem riválisáé, Mignard –é.
Én meg kicsit átalakítottam, mire újabb szöveget láttam, de nem tudtam értelmezni, és Bontemps sem tudta… Gyanús ez a Mignard, nem?
ACT III. – A tanácsüléstől a miséig
Egy testőr állt az ajtónál, ezért bebocsátást kértem tőle, de sajnos azt felelte, hogy Bontemps írásos engedélye nélkül bizony be nem tehetem a lábamat… szomorú, nem? Ezért a tőlem jobbra lévő ajtón át a SALON OF VENUS- ba jutottam, ahonnan a SALON OF DIANA -ba vitt utam.. a biliárdas
ztalról már vittem is a dákót, és a SALON OF APOLLO -ba mentem.
A tűzhely melletti képeket nézegetve hangot hallottam, és észrevettem, hogy át tudok menni a SALON OF WAR -ba. Át is slisszantam, de odát nem volt semmi érdekes. Visszafelé különös dolgora lettem figyelmes: a tűzhely mellett a sarokban egy rejtett ajtó volt!
Már csak a kulcsot kellett megtalálnom…
A SALON OF VENUS -ba visszatérvén, egy ajtón át a nagykövetek lépcsőjén (AMBASSADORS STAIRCASE) Jean Racine -t pillantottam meg, egy hölgy társaságában. A lépcsőn leballagva az őrtől kértem a kulcsot. Elkezdett volna rögtön akadékoskodni, de megemlítettem neki, hogy én vagyok Lelande, és azon nyomban átadta. Hát igen, a név nevében…
Most már ki tudtam nyitni a rejtett ajtót.
Balra a hosszú folyosón út nak indulva, épp megláttam, amint egy különös ember a SALON OF DIANA -ban valamit elrejt a szekrényben. Majd később utánanézek a dolognak.
Előttem egy kotta hevert, átnéztem hát. Zenei jegyzeteket találtam, amiket megmutattam Jean Baptiste Lully -nek, a híres zeneszerzőnek. És persze nem segített, csak ha megkeresem neki Jean Racine -t, és elviszem neki az üzenetét. (Hát nem tipikus kalandjáték?)
Az utam persze a szekrényhez vezetett, ahol az a fura ember eldugott valamit- egy kulcsot.
Zsebre is tettem. Csa k eztán mentem vissza a nagykövetek lépcsőjéhez, Racine -hoz.
Miután megadta a választ, Lully pedig elfogadta, megkérdeztem, hogy mostmár hajlandó e egy kicsit velem is foglalkozni. De nem, mert még egy üzenetet szeretett volna Racine-nak küldeni. Azt hiszem, ezért benyújtom a számlát Bontemps-nek! Nem vagyok postás!
Mindenesetre nem kicsi elégtétel volt számomra, hogy távban szídta egymást a két fél: az egyik a másik olvasás-, a másik az első írástudását vonta kétségbe…
De megvolt a megfejtés: a macskák és patkányok. Se Lully, se én nem értettük. Ugyanolyan misztikus volt, mint az eddigi bizonyítékok.
A SALON OF WAR –ban az állványnál ráleltem egy sima papírra és szénceruzára, aztán az AMBASSADORS STAIRCASE –n keresztül elhagytam a palotát.
Nehezen, de megtaláltam Bontemps –t, kint álldogált egymagában egy kapu tövében. Megmutattam neki a kottát, és kértem tőle papírt, hogy bejuthassak a SALON OF ABUNDANCE –be, ahol a király érmegyűjteménye van. A fiókot kihúztam, és a régi iskolás módszert követve a szénnel lesatíroztam a papírra az érmék felületét. A reprodukciót Monsieur –nak mutattam meg, aki a SALON OF DIANA –ban van már régóta. Ő megmondta, hogy melyik érme a kakukktojás : VIII. Károly nem Bourbon volt, hanem Valois. Be is ikszelte nekem, hátha…
A SALON OF APOLLO –ban De Crossy márkinak is odaadtam a papírt, és úgy látszott, segítségemre lesz és megoldja ezt az újabb rejtvényt. De csak ebéd után, ha viszek neki egy kis harapnivalót.
ACT IV. – Ebéd
A testőrök szobájából egy kis ajtón át a QUEENS STAIRCASE –re jutottam, és a lépcsőfordu
lóban egy ételhordó ember állt. Jobban belenézve a tányérba, kakaós süteményt tartott, abból rögvest elcsentem egy darabot. Az udvarra léptem ki, és a MINISTERS WING felé vettem az irányt. Crossy a szobájában várt, korgó gyomorral, és miután megette a sütit, elhagyta a szobát, mondván, hogy az asztalon hagyott nekem valamit.
Az asztalon 3 dolog volt, egy térkép (amit nem néztem meg közelebbről, majd később), egy toll, és egy papír. A tollat a következőképpen használtam: a papíron a betűket ki kell írni ebben a sorrendben:
1-7-5-12-11-13-31-25-26-17-20
Ekkor kijön a következő: FOX AND CRANE – róka és daru.
A könyvespolcon pedig megtaláltam a D pamflét.
Szaladtam Bontemps –hez, aki egészen kikelt magából mindkét bizonyíték láttán. Utasított, hogy vigyem a bizonyítékot Louvois –nak, a MINISTERS WING –be.
Louvois nem volt az irodáj ában, ezért körülnéztem. A távcsövet eltettem, és az asztalfiókban lévő cetlit is. A könyvespolcok alatt egy rejtett szekrényt fedeztem fel, amelynek kombinációja rejtve volt számomra. (ha te, kedves olvasó, nem szeretnél most mászkálni, adok neked egy kis segítséget: az első sor: 1643, a második az 1674 és a harmadik pedig az 1668).
Visszamentem hát a HALL OF GUARDS –ba, a testőrökhöz, és hallottam, amint két ember beszélgetett, és hát megjegyeztem a számot. Aztán az ANTECHAMBER –en át, a HALL OF MIRRORS –t elhagyva felnéztem, és a teleszkópot a plafonra irányítva egyszer előttem, aztán mögöttem, megtaláltam a másik két számot, és így kijött a három dátum: 1643, 1674 és 1668.
Louvois széfjében két terv hevert.
Crossy szobájában az asztalon ott hevert egy harmadik térkép. A hármat összevetve kijött egy újabb összefüggés: THE DUCK AND THE DIAMOND.
Bontemps –hez visszafelé Madam De Maintenon a kezembe nyomta az E röpcédulát, amit sebtében vittem Bontemps –nek
ACT V. – A király dolgozik
Tőlem bal oldalra a kép igen felkeltette a figyelmemet. Jobban megnézve szokatlanul állt, és a biliárddákót mögé csúsztatva megtaláltam a C pamflét. A Biliárdteremben két ajtót találtam, a jobb oldali a CHAPEL –be vezetett, a lépcsőn keresztül.
Az oltár melletti ajtó mögött szekrények és fiókok hada sorakozott: találtam egy kulcsot, a földön egy zsinórt, és gazdagabb lettem egy metszettel is.
A SALON OF VENUS –ban Bontemps –t kérdeztem a JUPITER SALON –ról, mert nem is tudtam, hogy létezik. Hál’ Istennek, kiderült, hogy nem én vagyok feledékeny, hanem a SALON OF WAR régi neve JUPITER.
A kápolnában találkoztam a pappal, Pére De La Chaize –zel, akinek kikértem a véleményét az E jelű céduláról. Ő elmondta teóriáját, de mivel nem volt több nyom, nem tudhatta biztosra, átküldött hát Bouillon kardinálishoz.
Alig akart szóba állni velem, de azért szóra bírtam ám! Megmondta az első szót, és evvel vis sza is küldött La Chaize –hoz.
La Chaize ki is tölti nekem a papírt, egy kis ügyeskedés mellett. Mert megint avval jött ám, hogy még több nyom kell neki, én pedig a kezébe nyomtam a karcot. Rögtön megoldódott a nyelve. És mindenek felett még alig akarta visszadni a cédulát!
Bontemps alig várta a fejleményeket.
Aztán a SALON OF WAR függönyét a madzaggal elkötöttem, hogy bejöhessen a fény, és csak eztán vettem el a létrát, amit az állványokhoz támasztottam és feltor náztam magamat. A függőlámpa gyertyái között valami papírféleséget láttam, de sajnos nem értem el, tanácsért fordultam hát Bontemps- hez, aki adott egy kulcsot a padláshoz.
A rejtett ajtón léptem be, egyenesen száguldottam, fel a lépcsőn, amíg a padlásajtót meg nem találtam. Jobbra menvén, megtaláltam a furmányos szerkezetet, és sikerült elérnem, hogy leszakasszam onnan.
Itt több dolgom nem volt, de azért bekukkantottam balra is, és egy másik eszközt is találtam- de azt sajnos nem értem el- talán legközelebb.
Visszamentem a SALON OF WAR- ba, a jegyzetet elvettem a lámpából és Bontemps elé vittem. Kaptam Tőle egy összegzést, és útmutatást utam további folytatásához.
ACT VI. – A séta
A narancsligetben kezdődött a következő rész.
( Itt most Rád bízom a feladatot: Az egyik narancsfánál találni fogsz egy szerszámot, keresd meg! – Pibee) A gyógyszertárban beszereztem egy gyógyszert- csak azt lehetett elvenni, az ajtótól jobbra, második polcon harmadik sor, harmadik üvegcse.
André de Notre kinevetett, mikor kérdeztem Tőle a kulcsot… de azért megpróbálni meg kellett- és most pedig az igazi kihívás következett : A LABIRINTUS.
Balra négyszer léptem, ott találkoztam Duc du Maine-vel. Kicsit mérges volt, otthagytam hát, de aztán mégis visszamentem, mire hangosan kiabálni kezdett, hogy mennyire fáj a gyomra. Rendben- odaadtam neki a gyógyszert, mire LELÉPETT.
De egy térképet otthagyott a padon- talán nem fogok eltévedni …
Hát persze! Fél órákat keringve…
És az igazi kihívás Neked: Végig kell járnod az ÖSSZES helyet sorra, amit a FABLES iratban jegyzett Bontemps. Nem feltétlenül fontos, mégis javaslom- így könnyebb lesz megoldani a feladatot, ami ezután következik.
ACT VII. – Vacsorától alvásig – Lelande Rád bízza !
5 perced van, de lehet, hogy még annál is kevesebb- hogy megtaláld a bombát, és hatástalanítsd.
Én, Lelande, tudom, hogy hol van- és te is. A padlástérben van. De előtte kövesd az utasításaimat:
Fordulj jobbra, lépj ki az ajtón, fordulj vissza, vedd el a lámpavasat.
Menj vissza a király szobájába, egyenesen az ajtón ki, a BASSANO ANTECHAMBER-be,
onnan a Tükörterembe HALL OF MIRRORS.
Az előtted lévő narancsfából a szerszám segítségével kapard elő a kulcsot, majd vissza a BASSANO szobába. A gyertyát gyújtsd meg a kandallónál, majd tartsd kezedben, és a balra lévő ajtón be.
A lépcsőn ha felmész, nyisd az ajtót, keresd meg a bombát.
Használd a gyertyavasat, hogy odahúzd magadhoz. Majd a kulcsokat 1-től 4 -ig helyezd be.
És most pedig hozd elő a következő szöveget:
IT IS NOT IN THE POWER OF KINGS TO ATTAIN PERFECTION.
|
