Az FPS mûfajnak lassan már annyi különbözõ játéktípusa lesz, hogy szinte mindenki megtalálhatja az ízlésének leginkább megfelelõt. A deathmatch-bajnokok a Quake III Arenában ropogtathatják egymást, a csapatszellemû játékosok az Unreal Tournamentben találhatják meg a megváltást, míg az egyéni játékosoknak az Opposing Force-ot merem javasolni. Akik kicsit stratégiáznának, beállhatnak a Swat3 vagy a Rogue Spear soraiba, az öngyilkos alkatok pedig bújjanak egy tengerészgyalogos bõrébe az Alien versus Predatorban.Aki pedig egy kis horrora vágyik annak ott a Blood 2.Az IO Interactive inkább a gondolkodóbb réteget célozta meg a Thief modernizált változatával, a Hitman: Codename 47-tel.

Mondhatnám, hogy ez ígérkezik az év legérdekesebb akciójátékának, de személy szerint jobban várom a Max Payne-t. Bár a két játék annyira nem is áll messze egymástól. Mindkettõ a mai alvilág idealizált világába kalauzol el bennünket, mindkettõ jobbára 3rd person nézetbõl mûködik (kivéve a mesterlövészpuskával történõ orrgyilkolást), és mindkettõ fõhõse elegáns fekete cuccban flangál. A különbség az, hogy míg Max Payne bulldózerként gázol keresztül a túlerõn, addig a Hitman hidegvérû orgyilkoshoz illõen, lopakodva cserkészi be az ellenségeit.Mondhatnánk úgy is hogy városi Delta Force pixelek nélkül.

A játék története egyelõre hétpecsétes titok, de az biztos hogy az öt fejezetbõl álló cselekmény során a legkülönbözõbb helyszínekre szólít majd a munkánk. A nem lineáris játékmenet nem csak abban nyilvánul majd meg, hogy az adott feladatott többféleképpen is megoldhatjuk, hanem abban is, hogy ellenségeink pozíciója és cselekedetei sem mindig ugyanazok lesznek. Magyarul lesz benne egy generáló ami az ellenségeket mindig más helyre teszi pont mint a Swat3-ban.

A különbözõ küldetések között, bérbe dolgozó gyilkosunk a fizetésébõl fegyvereket, páncélokat, sõt bizonyos szolgáltatásokat is igénybe vehet. Természetesen nem kötelezõ elverni majd a pénzmagot. Ha valaki képes egy pisztollyal és egy hangtompítóval megoldani a feladatot, az szép summát spórolhat össze, ami természetesen a játék végén beszámításra kerül. Fõhõsünk egy genetikailag gyilkolásra programozott ember. A háta mögött álló ügynökség nehezen elérhetõ célpontok likvidálására, és nem tömegmészárlásra készítette. Természetesen az utóbbira is megvan a lehetõség, de amellett, hogy nagyobb eséllyel patkolunk el, a hátramaradt holttestekért az ügynökség eltakarítási díjat is felszámol, amit persze a fizónkból levonnak. A legjobban akkor járunk, ha csak azokat nyírjuk ki akiket feltétlenül szükséges, és így még a kórházi költségeket is megspóroljuk. Mint az eddigiekbõl kitûnhet bérgyilkosunkat nem egy ideológia, vagy a bosszú vezérli, hanem egyszerûen a profit.Csak a pénz és persze az új küldetések.