A számítógépes játékipar ez idáig nem igen kényeztette el a napóleon korabeli hadviselés szerelmeseit: személy szerint, mindössze kettõt sikerült felidéznem - A PC-s játékok között - : ez a "Fields of Glory" és a "Battleground: Waterloo".

A stratégiai játékok kedvelõi valószínûleg már a címbõl is kikövetkeztették, a "Napóleon 1813" a külföldön rendkívül nagy népszerûségnek örvendõ "Wargamer" nevezetû táblás játék szabályrendszerére épül. A gondosan elkészített, de sajnos kevésbé változtatható hexagonális beosztású csatatereket azonban a pontos terepviszonyok függvényében generált számítógépes harcmezõk, az egyes egységek nagy mûgonddal megtervezett modelljeit, pedig részletekbe menõ grafikus megjelenítés váltotta fel. Érdekes módon a játék nem Bonaparte Napóleon pályájának felfelé ívelõ szakaszát (1795-1800), vagy Franciaország megkérdõjelezhetetlen európai katonai elsõbbrendûségének (1800-1812) éveit választotta témájául, hanem az Empire alkotógárdájának választása a fordulópontnak tekinthetõ 1813-as esztendõre esett, és pedig nem véletlenül, hiszen az 1812-es oroszországi hadjáratban szinte a teljes Grand Armée-t elvesztõ hadvezér számos hadtörténész véleménye szerint, éppen ebben a kétségbeejtõ helyzetben nyújtotta zseniális tudásának legjavát. A "Népek csatájaként" is emlegetett döntõ lipcsei ütközetet a hatalmas túlerõ és a sorozatos balszerencséjének következtében Napóleon ugyan elvesztette, de közel egy éves kitartása az ellene koalícióban egyesült európai nagyhatalmakkal (Ausztria, Poroszország, stb.) szemben kétségkívül a történelem legfényesebb lapjaira tartozik. A játékos elõtt most lehetõség nyílik arra, hogy Bautzen, Dennewitz, Drezda, Katzbach, Lipcse, Lieberwolkitz, Lutzen és Wachau véráztatta csatamezõin bizonyítsa hadvezéri képességeit, vagy pedig a hat hadjárat egyikét választva új irányt adjon a történelem menetének...

Miután sikeresen túljutottunk a Napóleon és a Szövetségesek, illetve az egyszerû ütközet és hadjárat közötti változáson, a játéktípustól függõen taktikai vagy stratégiai szintû térképen találjuk magunkat. Amennyiben a lényegesen nagyobb kihívást jelentõ hat hadjárat valamelyike mellett döntünk, Európa Franciaországtól Oroszországig terjedõ részének távlati képe jelenik meg elõttünk, rajta a fontosabb folyókkal, városokkal és utakkal. A stratégiai térképen megjelenített egységek legkisebbike is hadosztály (Division) szintû, a nagyobb mennyiségû egységeket a hadtestek (Corps), hadseregek (Army) és hadsereg-csoportok (Army-Group) képviselik. Az alapvetõen három fegyvernembõl (gyalogság, lovasság, tûzérség) felépülõ alakulatok tulajdonságairól a morál (morale), a kimerültség (fatigue) és a minõség (quality) mutatók alapján kaphatunk képet. Az adott egységek moráljának meghatározásakor leginkább az elszenvedett veszteségek mértéke és az utánpótlás játszik szerepet, a kimerültség értelemszerûen az egység aktivitásának függvényében változik, míg a minõséget a megszerzett harctéri tapasztalatokon túl az alakulat típusa is döntõen befolyásolja: az erõszakkal besorozott német alakulatok pl. sohasem fogják még megközelíteni sem a harcedzett Grand Armée szintjét. Az egység parancsnokának értékei ugyancsak fontos összetevõt jelentenek a harcérték kiszámításakor: a kezdeményezõkészség (initiative) és a parancskiadási képesség (staff) éppúgy módosítja a végeredményt, mint a felettesektõl való függõség (subordination), az agresszió (agression), vagy a karizma (charisma) és hadvezéri képesség (ability).

Az azonos pozícióban tartózkodó alakulatok egymás között természetesen szabadon átszervezhetõek, új alakulatok létrehozására kizárólag a városokban nyílik lehetõségünk. Az egységek felállításához szükséges felszerelést és a rendelkezésünkre álló csapatot a Panzer General sorozat presztízspontjaihoz hasonlóan úgynevezett "erõpontok" szimbolizálják. Sajnos az aktív alakulatok utánpótlását kontroláló funkciók korántsem sikerültek ilyen áttekinthetõre: a hátországi termelõüzemek, az ideiglenes raktárak és fronton harcoló egységek közötti szállítási útvonalak kiépítése meglehetõsen nehézkes és hosszadalmas. Kellemes meglepetést okoz majd az idõjárás, mint a hadjárat menetét befolyásoló tényezõ. Ugyanis, akárcsak a XIX. században, az esõzések és az ennek eredménye képen megváltozó útviszonyok döntõen befolyásolták egy-egy hadjárat menetét. A politikai események és a harctéri történések közötti kapcsolat precíz kidolgozottsága szintén üdvözölendõ fejlemény. Esetleges gyõzelmeink megerõsíthetik szövetségeseink hûségét, sõt, addig semleges államok hadba lépését is eredményezhetik, viszont azon se lepõdjünk meg túlságosan, ha sorozatos vereségeinket követõen csatlósállamaink az ellenfélhez pártolnak. Az ellenfél egységeit irányító mesterséges intelligencia vegyes érzelmeket váltott ki belõlem: habár a számítógép nagyszerûen szervezi meg egységeinek utánpótlását és hadseregének hierarchiáját, a döntõ hadmûveleti irányokban pedig hatékonyan képez túlerõt, egyszerûen hiányzik belõle a Napóleonra, Meyre, Blucherre vagy Clauswitzre jellemzõ agresszív hadvezéri magatartás. Az AI nemhogy nem keresi az ellenség felmorzsolására legalkalmasabb nagyobb ütközeteket, hanem egyenesen kitér elõlük, így elõrenyomulása gyakorta érthetetlenül lassú. Ráadásul a Napóleon 1813 esetében sajnos az AI emberi ellenféllel való helyettesítése sem jelenthet megoldást, ugyanis a programból teljesen hiányzik a többjátékos üzemmód.

Amennyiben a szembenálló felek egységei ténylegesen is felveszik a harcot, a megjelenítés a stratégiairól a taktikai szintû térképre vált. Ezen a ponton már lényegesen részletesebb grafikával találkozhatunk a tereptárgyakon túl síkságok, mocsarak, erdõk stb. is feltûnnek. Érdekes módon a dombok és a hegyek teljességgel hiányoznak a grafikai palettáról, mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a harcmezõkön nincsenek magasságkülönbségek: az adott területre klikkelve az emelkedés (elevation) érték pontosan jelzi, milyen terepre is számíthatunk. A taktikai térképen belül további három alszint különíthetõ el: a csatateret madártávlatból is lehetõségünk nyílik megszemlélni, megfelelõ nagyítás esetén pedig akár az alakulatainkat alkotó egyes katonák is pontosan kivehetõk. A taktikai hadviselés követelményeinek megfelelõen a megszokott nagyobb egységcsoportok (hadsereg, stb.) zászlóalj szinten vannak ábrázolva. A parancsnokaink esetében a már említettek mellett további tulajdonságokkal is meg kell ismerkednünk: ezek közül talán az effektív parancskiadási távolság (command radius) és a harcászati képesség (tactical ablility) a legfontosabbak. Az alakulat irányítása meglehetõsen bonyolult menün keresztül történik, amelyben offenzív / defenzív viselkedésre, adott formáció (menet, oszlop, vonal, négyszög, stb. ) felvételére, jobbra / balra történõ átrendezõdésre is parancsot adhatunk. Szerencsére a kevésbé bonyolult manõverek végrehajtására egyszerû "drag&drop" módszer segítségével is lehetséges. Ráadásul amennyiben a normál, vagy annál magasabb nehézségi fokkal játszunk, még korlátozott látótávolsággal (fog of war) és a parancsok végrehajtási idejének késleltetésével (instant orders off) is szembe kell néznünk. Mindez elsõre meglehetõsen rémisztõen hangozhat, de a realitás foka mellett a játékélményt is nagyban növeli: talán nincs érdekfeszítõbb dolog, mint rémülettel figyelni, hogy a Napóleon által a lipcsei csatában kiadott általános visszavonulási parancs idõben eljut-e az egységekhez, vagy pedig megismétlõdik a francia hadsereg történelembõl már jól ismert katasztrófája...

Habár az ütközetek valós idõben zajlanak, egyetlen megfontolt stratégának sem kell lemondania a gondos tervezés luxusáról, hiszen a játék sebessége 8:1 és 24:1 arányok között szabadon beállítható, sõt, az események folyását ideiglenesen akár meg is állíthatjuk. Az éj leszálltával automatikusan szünet áll be a harci cselekményekben, ekkor lehetõségünk nyílik választani a sötétség leple alatt történõ visszavonulás, vagy a csata másnapi folytatása között.

A grafika és a hangok a legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek nevezhetõ, bár a komolyzenei betétek nagyszerû hangulati aláfestéssel szolgálnak az ütközetek drámaiságához. Az Ai mûködése tele van hibákkal, az interfészek gyakran csak nehézkesen kezelhetõk...