Az indításkor már kíváncsi voltam, hogy a Jane's bevezetőt átírták-e a
Hornetre (az animációban egy F/A-18-nak kellene kijönnie a képernyőből).
Természetesen nem. Sőt, úgy gondolom, hogy az F-15-re építve (és szinte semmi
újat nem nyújtva) adták ki a mostani játékot. Ez önmagában nem volna baj, de
legalább egy év eltelt az Eagle megjelenése óta, és szívesen láttam volna valami
újat.
Szóval, ott tartunk, hogy az intro a szokásos videoklippel folytatódik,
azután ott találjuk magunkat a forgó műhorizont menüben. Az első, amit érdemes
átnézni, az a "tools" menüpont. Itt lehetőségünk nyílik, hogy
felkerüljünk az eléggé népes hajózó listára. Sőt, akár az életrajzunkat is
begépelhetjük, ha szánunk rá időt. Emellett természetesen fontos része lesz
karrierünknek az is, hogy a rendelkezésre álló öt század közül melyikhez
csatlakozunk (a rövid történeti áttekintés segít a választásban). A tools menü
második és valószínűleg keveset használt pontja a "mission builder". A harmadik
pont viszont érdekes lehet. Ez a "Jane's reference" rész, melyben a játékban
szereplő járművek, berendezések és fegyverek leírásait találhatjuk meg.
Természetesen a kiválasztott egység 3D-s képe is megtekinthető, illetve bőséges,
írott anyag foglalkozik a fejlesztésétől a felhasználásáig mindennel, ami
műszakilag érdekes lehet.
Sajnos a program nemigen hoz fel konkrét példát, így nem tudhatjuk meg, hogy
a valóságban milyen eredményeket értek el az adott technikával, illetve milyen
gyakorisággal alkalmazták azt. Arra viszont fény derül, hogy adott
fegyverrendszert hogyan és milyen célpontok ellen tervezték bevetni, amikor
megálmodták. Így a választás azután könnyebb lesz, ha a gépünk felfegyverzését
nem a programra bízzuk majd, hanem magunk végezzük. Nem árt ugyanis
tudni, hogy egyetlen ponyvatetős teherautó elpusztításához nem érdemes ledobni
GBU-10 bombákat, hanem megteszi a jóval olcsóbb és sokszor egyszerűbben
használható CBU, Napalm vagy az 500 fontos Mk-82 is. Más a helyzet a AAA vagy
SAM ütegekkel. Azok esetében semmi nem indokolja, hogy megpróbáljunk a álla
számára spórólni. Az interkontinentális rakéta volna a legjobb, de annak
hiányában bármi jó, amit messziről lehet elengedni, és jó nagyot durran.
Miután a ránk váró feladatokhoz használt technika elméleti részével
végeztünk, megkezdődhet a gyakorlati oktatás. A szokásos módon először a
repülőgéppel, azután a használatos fedélzeti navigációs és fegyverrendszerekkel
ismerkedhetünk meg. Azt nem lehet mondani, hogy agyon bonyolították volna ezeket
a felszállásokat. Egy-egy alkalommal három-négy dolognál többet nem kell
megjegyeznünk. Viszont ezeket a tudnivalókat az oktató rögtön a lecke elején
eldarálja, amibe a környéken kószáló repülök rádióforgalmazása is belekeveredik.
Talán ezzelakarták életszerűbbé tenni a helyzetet, de csak azt érték el vele, hogy az
összes szöveg egybefolyik. Bár az oktatónk nagyon szépen (természetesen angolul)
beszél, a hangja nem nagyon különbözik a többi szereplőétől. Mindebből az
következik, hogy a repülés elején érdemes csak a tudnivalókra figyelni.
Egyébként a képernyő tetején az elmondott szöveg meg is jelenik, de viszonylag
hamar eltűnik az erős rádióforgalmazásban. A legtöbb gyakorló feladat egy-két
perc alatt teljesíthető.
A radarral kapcsolatban semmi jóra ne számítsatok, mert minden célpontot
egyetlen apró pötty jelöl, és ezért fogalmunk sem lehet arról, hogy éppen milyen
objektumot fogtunk be. Ráadásul a külső nézetek közül egyik sem mutatja rögtön a
megjelölt célpontot, így csak remélhetjük, hogy az erőmű helyett nem a
szennyvíztelepre fogunk rárepülni. Engem rettentően bosszant, amikor ilyen okok
miatt városnéző repülést kell tartanom a SAM és AAA ütegekkel teletűzdelt
célkörzet felett. A kettes számú észrevétel a CCIP (Constantly Computed Impact
Point) kijelzőt érinti. Erről mindenhol azt lehet megtudni, hogy nagyon
megkönnyíti a találat elérését, mert a nem irányított fegyverek biztosan oda
csapódnak be, ahol a célkör középpontja a kioldás pillanatában volt. Nekem még
lapos, egyenes siklásban sem sikerült elsőre eltalálni a gyakorló célpontokat,
pedig azok végig a középpontban voltak, és két teljes rakétablokkot kilőttem
rájuk. Jól használható módszert később sem találtam, így az egyetlen orvosság a
közelről való tüzelés maradt, ami viszont sokszor pozitív "ground contact"-tal
jár. Az alacsonytámadás során elszenvedett veszteségek aránya a USAF-ban is 40
felett volt.
Ezek után félve indultam a bombavetési gyakorlatnak is, mert ott esetlegesen
a másik állandó gonddal találhattam volna szemben magam. Nevezetesen azzal, hogy
a bombák nem akarnak időben leválni a gépről. A félelem azonban alaptalan volt,
mert a Hornet kellemes csalódást okozva, az első gombnyomásra ledobta a terhét.
Az üröm az örömben csak annyi volt, hogy a bombák rendre a "target index"
(vízszintes kis vonal a röppálya függőlegesén) által megjelölt pont előtt
csapódtak be. Itt viszont legalább alkalmazható volt ökölszabályként, hogy
hagyni kell az indexet egy kicsit a célpont fölé emelkedni a HUD-on, és akkor
kioldani a bombákat. Ami még lábjegyzetként idekívánkozik, hogy a fegyverzet
elválása a felfüggesztő pontokról külső nézetben lenyűgöző látványt nyújt. A
fenti két jelenség azonban inkább csak zavaró tényező a játék során. Ami igazi
kihívásnak bizonyult ebben a részben, az a repülőgép-hordozóra való leszállás
volt.
Az első alkalommal rögtön leszedtem a keresztvizet a készítőkről, mert a
program gratulált a leszállásomhoz, amikor úgy beleálltam a fedélzetbe, mint a
gerely. Csak utána néztem meg az options részben, hogy semmilyen paraméter nem
volt realisztikusra állítva. Miután ezt orvosoltam, s az előzőhöz hasonló
leszállást produkáltam, legnagyobb megelégedésemre a végeredmény a fedélzeten
gyorsan terjedő tűzfelhő volt. Ezzel azonban át is estem a ló túlsó oldalára,
mert az LSO (Landig Signal Officer) a legkisebb eltérésre is “Wave Off"ol
(startoljon át). Akiknek hasonló gondjai támadnának, azok a következő
lehetőségek közül választhatnak. Az első az "autoland" (nem részletezem, külön
felszállásban ismertetik), ezt azonban senki nem használja, ha ad valamit is
magára. A másik lehetőséget választva sem olyan nehéz a dolgunk, ha a következők
szerint járunk el. Behelyezkedés után, a baloldali MFD-re lekérni az engine
adatokat, thrust 17 % körül, ha a sebesség 240 csomónál nagyobb, akkor
speedbrake, futó, fékszárny horog ki, speedbrake vissza. Ilyenkor ideális
esetben a sebesség hamar 135-140 csomó körül stabilizálódik (a gáznál nagyon
figyelni a 17 %-ra). Ezután az ILS-t bekapcsolni a középső panelen, és középen
tattani a tűket (kerülni a durva mozdulatokat, mert a sebesség kicsi, és nehéz a
túlkorrigálást visszahozni). A "call the ball" üzenetre ctrl+B-vel válaszolva a
"labda" középen megjelenik. Ha ezt nem sikerül a zöld közelében tartani, akkor
biztosan wave offot kapunk, de néha még ilyenkor is le lehet “szorítani" a gépet
a fedélzetre, igaz, a valóságban ezért úgy seggbe rúgnának bennünket, hogy a
levegőben éhen halnánk. Egy valamire még érdemes a wave off esetében figyelni.
Arra, ha too low-t mondanak előtte. Ilyenkor be a gázt és új kör, mert ha
bedurranunk a fedélzet alá, akkor a családnak legfeljebb egy koordinátát
mondanak, ahova évente egyszer a virágot szórhatják. Itt el is érkeztünk ahhoz a
ponthoz, ahonnan minden élesben történik majd. Egy kis vargabetűvel elnézhetünk
az instant action és single mission menüpontok felé, vagy rögtön belekezdhetünk
az egyetlen hadjárat első részébe. Én az utóbbi lehetőséget választottam, és
sajnos ezzel el is dőlt, hogy semmilyen további élményben nem lesz már részem.
Az elkövetkező eseményeket filmbejátszás vezeti be, amelynek láttán majdnem
letettem a játék folytatásáról. A színhely túlságosan is közeli, és a helyzet
nagyon is valóságos ahhoz, hogy az efféle történet szórakoztató legyen. Semmi
kedvemre valót nem jelent a programban viszontlátni más emberek mérhetetlen
nyomorát és szenvedését. Ennél többet nem is akarok a témáról mondani, mert aki
ezzel nem ért egyet, az valószínűleg egy véleményen lesz velem abban,
hogy a szimulátor magában is eléggé gyenge, és nyom nélkül eltűnik majd a
süllyesztőben. Legalábbis nekem ez a határozott véleményem alakult ki a hat-hét
végigrepült bevetés során. Az egyes küldetések felépítése és a hadjárat
önmagában jó volna, de ezzel a pozitívumok rövidke listája véget is ér.
Következzenek a problémák a játékkal: Akiknek 14 illetve 15"-os monitoruk van
azoknak a következő gondjuk fog támadni: Jószerével minden kiírás és felirat
olvashatatlan a kijelzőkön és a műszerfalon. Ez állítólag azért van így, mivel a
statisztikák szerint már a 17"-os monitor az, ami minimálisan jellemző a
játékosok körében, de ez senkit nem vigasztal majd akkor, amikor nagyítóval
keresgeti a szükséges adatokat a 14-15"-os monitora képernyőjén. Ráadásul az ég
és a talaj színei a háttérben annyira eltérő világosságúak, hogy bármilyen HUD
szín választása mellett majdnem biztosan nem látjuk a kijelzések felét. A
következő nehézséget a célbefogások jelentik. A radar beállítására ugyan ezer
különböző paraméter megválasztásával adódik lehetőségünk, de a célpontokat semmi
nem azonosítja, így kicsi a valószínűsége, hogy azt találjuk el, amit kellene.
Ráadásul a célok befogása sokszor azt jelenti, hogy a radar tengernyi ellenséges
gép között valamelyik távoli baráti egységre áll rá. Roppant idegesítő jelenség,
és semmi ellenszerét nem találtam. Arról már nem is beszélek, hogy amíg a régi
AIM-7esek gond nélkül leszedik az x-dik generációs SZU-kat, addig a
nyílegyenesen haladó robotrepülőgépet csak hébe-hóba találják el. Az állandó
rádióüzenetek rettentő kaotikussá teszik a harcokat. A kapott irányok alapján
mindig az volt az érzésem, hogy az ellenség permanens bekerítésben tartja a
flottát. A saját kötelékekből percenként katapultál valaki, és tucatszámra
jelentik az ellenséges légvédelmi egységeket, úgyhogy ember legyen a talpán, aki
ebből kihámozza, hogy mikor figyelmeztetik őt magát a közeledő veszélyre. Persze
az is igaz, hogy sokszor az sem tragédia, ha lelőnek bennünket, mert a gép a
legtöbb küldetést a mi közreműködésünk nélkül is sikerre viszi. Volt olyan eset,
amikor a program a waypointot nem engedte továbbléptetni, és addig körözgettem,
amíg a mission completed felirat elő nem jött. Másik alkalommal S-3 Vikingeket
kellett volna fedeznem a célig és vissza, de azon kívül, hogy elszórakoztam a
kötelékrepülés gyakorlásával, semmilyen más szerep nem jutott nekem.
Nem tudom, mit mondhatnék még a programról. Úgy érzem, nem bennem van a hiba,
mert rengeteg lehetőséget kipróbáltam, hogy élvezhető szintre hozzam a
játékmenetet, de az F/A-18-on semmi sem segített. Nem értem az okát, mert a
USAF-szal minden simán ment, és nem gondoltam, hogy a Jane's ilyen visszalépést
produkál. Bár nem szokásom, hogy kategorikusan kijelentsem valamely játékról,
hogy kukában a helye, de az F/A-18-cal kapcsolatban a minimum, hogy erős
fenntartással közelítsetek hozzá.
