Nem olyan rég adta ki az Eidos Interactive a Project Im Going In címû új akciójátékát. A program igazából egy "first person shooter", de azért annál mégis egy kicsit több. Be lehetne sorolni a mostanában egyre népszerûbb taktikai játékok közé, melyek talán legjelentõsebb elõfutára a Tom Clancys Rainbow Six volt, és legutóbbi tagja a NovaLogic által kiadott Delta Force - Land Warrior.

A demó pálya nem igazán adja vissza a játék nevének jelentését, ugyanis itt a feladatunk egy ellenséges bázison keresztül eljutni egy teherautóval, és azzal kimenni, nem pedig be {8-).Már ezen a pályán széles tárházát találjuk a mindenféle harci jóknak: Kezdésnek egy tõrt, egy Glock 17-et, és sokat próbált HK-MP5-öst kapjuk kezünkbe, ennek is a hangtompítós változatát. A pályán még összeszedhetünk hasznos szerszámokat. A legtöbb katonánál a legkedveltebb szovjet exportcikk, Kalashnikov Úr csodája, az AK-47-es található. Egy rövid sebészeti beavatkozás után magunkévá is tehetjük, és érdemes is ezt tennünk, mert szerintem a pálya legjobb fegyvere, tölténybõl meg van bõségesen. Az egyik toronyban lévõ õr egy másik szovjet csodával, a Dragunovval pásztázza végig a pályát. Õt érdemes hamar hatástalanítani, mert az egyetlen fegyver a Dragunovon kívül, amin távcsõ van, az az MP5-ös, de mint tudjuk, azt nem nagy távolságokra találták ki, a Dragunov viszont mesterlövész puska.
A raktárakban is találhatunk fegyvereket. Az egyik ilyen, egy sima mezei UZI, aminek igazán nem tudtam sok hasznát venni. Egy másik épületben három kézigránátot szerezhetünk be, amik szerintem túl kicsit robbannak... A pálya vége felé egy hosszú raktárban egy Minimit találunk, kellõ mennyiségû tölténnyel. Ennek sincs sok értelme, ha esetleg minden õrt egy kupacba tudnék terelni, akkor jól jönne egy ilyen tömegmészárló, de a demóban...
Az egyik barackban találunk egy kis fecskendõt, mibõl valami löttyöt tudunk a bal csuklónkba pumpálni, amitõl erõsek, és szépek leszünk.

Ennél az utolsó két tárgynál kicsit fennakadtam. Elméletileg ez egy valósághû játék. Akkor meg honnan van ilyen csodaszer. Najó, bevallom, néha szükség van rá, de azért csináltak már olyan játékot, ahol ha lelõttek, meghaltam, nem volt életerõ.
A másik a Minimi. Az a fegyver legalább 25 kilót nyom. Na most mellé veszzük az egy tárat, ami bele van töltve, és a másikat, ami mellette volt, meg beleszámoljuk az UZI-t, a Glock 17-et, a Dragunovot, az MP5-öt, a három kézigránátot, az AK-47-et, mag a hozzájuk való rengeteg tárat, plusz az általános menetfelszerelést... Én elhiszem, hogy ez a fazon jó kommandós, de ennyit elvinni, anélkül, hogy lomha lenne, az nem hiszem, hogy emberi erõvel véghezvihetõ. Ráadásul hova teszi ezt a sok fegyvert? Ez egy csöppet irreális. Ennek ellenére azért még mindig reálisabb, mint a legtöbb mai játék.

A katonák elég intelligensek, csak egy-két hibájuk van. Ha egyszer megszólal a riasztó, akkor nem sok esélyünk van a túlélésre. Számít az a túlerõ! De például van egy katona, aki folyamatosan egy kólaautómatából vásárol. Azt körbe lehet táncolni, kicsit megböködni, arrébb tolni, akkor is csak a fejét mozgatja, kicsit körülnéz. Persze nem arra, ahol vagyunk. Igaz az is, hogy ha rálövünk, akkor felébred Csipkerózsika-álmából, és akkor már csak saját magunkra, nomeg a processzorunkra számíthatunk.

Elég sok tereptárgyat lehet használni. Lehet kötélen csúszkálni, létárára mászni, kerítésen átmászni, stb. És az egész pályát kamerák figyelik, amiket le lehet lõni, és egy számítógép segítségével kikapcsolni két percre.

A szerzõknek volt pár ötletes megoldásuk. Az egyik, ami nagyon tetszett, hogy a térkép ez egy mûholdas kép, amit tetszõlegesen nagyíthatunk, kicsinyíthetünk, természetesen jó nagy léptekkel, és jó sok idõbe telik, de nagyon hasznos kis jószág. Látjuk felülrõl az ellenfelet, hogy merre néz, stb. A távcsõ alapfelszerelés emberünknél, és ez is elég jól van megírva. Infrás képet mutat, és fokozatosan lehet nagyítani, kicsinyíteni a képet. Kicsit furcsálltam, hogy mikor belenéztem, piros négyzettel bekarikázta az embereket, akik a látószögembe beleestek. Hogy ezt hogy csinálta, nem tudom. (A Rainbow Six könyvben - Tom Clancy: Szivárvány kommandó - olvastam egy kis ketyerérõl, és a Rainbow Six játékban meg is tapasztaltam, ami képes volt befogni az szívverés által keltet elektromos mezõt, így lehetett bemérni az embereket a megfigyelt terepen. Lehet, hogy az Im Going In-ben is ezzel a technológiával találkozatunk? Persze ettõl ez még irreális marad...)
A mesterlövész puskánál is ugyan ez a rendszer van: másodlagos funkcióját bekapacsljuk a fegyvernek, és ezek után két gomb segítségével lehet a nagyítás mértékét változtatni. Szerintem az életben ez sem így van... Legalábbis a Dragunovnál fix a nagyítás mértéke. Rokonszenves megoldás az, hogy ha egy olyan tárgyhoz közeledünk, amivel valamit kezdeni is tudunk (ajtó, létre, kerítés, stb.), akkor a képernyõ alján kis zöld ábárán látjuk, hogy mit csinálna katonánk, ha a manipulálás gombot megnyomnánk. Mikor ezt tesszük, tehát lecsúszunk valahol, vagy felmészunk valahova, a kép átvált külsõ nézetre, és eltûnik minden menü, így csak az alak mozgására tudunk koncentrálni. Ez elég szép, úgyhogy lehet is.. (igaz, hogy ahogy lecsúszik, oylan testhelyzetben ember nem bírja huzamosabb ideig megtartani magát, és a kezével nem a létra fokait, hanem csak a közelében a levegõt fogja meg). Viszont ennek van egy hátulütõje: ha netán észrevennének minket csúszás közben, akkor biztos, hogy ránklõnek, és kicsit zavaró, hogy nem tudom, mennyi sanszom van a túlélésre. Leugorjak-e, vagy sem? Egyébként a létrákról Van Dame-stílusban le lehet csúszni. kicsit gyorsítja a mozgást!
A játéknak van egy kis magyaros beütése (persze csak beledumálás), mert diszpécsert a fõhõs Anyának szólítja. És néha mintha a katonák azt mondanák, "Álj!!"...

Most kicsit nézzük meg azokat a tulajdonságokat, amik egy játéknál számítanak. Kezdjük talán a grafikával. Hát mit tudnék rá mondani? 5-ös! Gyönyörû! Nagyon szép, éles, jól kidolgozott textúrái vannak, talán ilyen éleseket nem is láttam még ezzel a videókártyával. A tereptárgyak szépen ki vannak dolgozva, és a háttér nem egy kép, hanem valódi 3D-s objektumok a hegyek is. Állítólag nem lehet a pálya szélét megtalálni, mert végig ki van dolgozva az egész terep. Az egész pályát egybe betölti, és mindezt nagyon gyorsan. Sajnos amilyen gyors a betöltés, olyan lassú a játék. Én a következõ konfigurációval próbáltam: Amptron alaplap, PII 300MHz-es processzor (alapjáraton), 128MB RAM (66-os), Voodoo3 3000 AGP-s kártya olyan 190MHz-re felhúzva, és egy Sony Trinitron Multiscan E200-as monitor. Ezen a legtöbb játék akadás nélkül fut 800*600-ban. De az IGI-vel azért kicsit küszködöt. A legrosszabb minõségû képet állítottam be, 640*480-on, és még így is akad néhol. Az a furcsa, hogy néha 1024*768-ban is folyamatos... Szerintem elég jó grafikai motort írtak az Eidos Interactive emberei, csak nem arra törekedtek, hogy minden gépen menjen, hanem figyelembe vették az új technológiákat, és arra programoztak. Nem tudom, milyen konfiguráció a minimum, de érdemes beleolvasni a DWC fórumába (Fórumok > Hardware > Project I. G. I.), úgy látom, a legtöbb olvasónknak gondja akadt a sebességgel. Ez a legnagyobb hibája a programnak.

Az irányítás (mármint az alapbeállítás) jól van kigondolva, kellemes, ésszerû. Egérrel, és billentyûzettel lehet vezérelni a programot. A számítógép, mint említetem, igen jól küzd ellenünk (bár még további fejlesztéseket ígérnek). Sajnos a multiplayer funkció kimaradt a játékból. Legalábbis a demóból biztosan, de ha jól tudom, a teljes játékban sincs benne.

Én azt mondom, nagyon jó kis játék, fõleg ha van az embernek rendes vasa. Ha valaki szereti a hasonló játékokat, mindenképpen nézze meg, hamar meg fohja szeretni. A kérdés már csak az, hogy mennyire tudja elviselni a lassúságot.

A demó egyébként letölthetõ a cdrom.hu-ról