Nem olyan egyszerű jó vízáramlásmérőt készíteni, a mechanika elkészítése sokkal több időt vesz igénybe, mint a hozzá tartozó elektronika megtervezése és kivitelezése...
A most
bemutatott áramlásmérő már a v. 2.1-es. Az első egy hengeres "kütyü" volt, de
ott csak vizuálisan lehetett meggyőződni a víz áramlásáról. A következő verziónak
(v. 2.0) már réztömbből mart háza volt. A mérőnek a ház része nagyon jól sikerült,
csak a lapáton kellett még fejleszteni, így jött létre a 2.1-es változat:
A ház
egy 40x40x10-es réztömbből készült. Az előző lapátnak kb. fele akkora felülete
volt mint ennek, így ebbe feltehetőleg jobban bele tud "kapni" az áramló víz.
Az
előzőnek rozsdamentes 1mm acél tengelye volt. Bár ezzel is megfelelően működött,
de borzasztóan nehéz volt központosan átszúrni vele a kis lapátot.
A mostani
megoldásnál a lapát közepébe egy 2.5mm-es lyuk van és ebbe rézcsőből készítettem
egy tengelyt, amit forrasztással a tömbhöz rögzítettem.
Továbbra
is az optikai forgásérzékelés mellett döntöttem. A lapát egy fordulat alatt
négyszer szakítja meg a fény útját. De ez még mindig nem lenn olyan nagy frekvencia,
hogy azt egy alaplap fordulatszámmérő elektronikája OK-nak gondolja, ezért egy
olyan erősítőt készítettem, ami azon kívül, hogy a fotótranzisztor jelét felerősíti
és négyszögesíti még a frekvenciát is megkétszerezi.
Ezt
az erősítőt a korábbi vízáramlás mérőnél
már felhasználtam, így most újat kell építeni. Akkor 2000RPM körüli értéket
jelzett. Ez azt jelenti, hogy percenként 250-szer fordult körbe a lapát. Ez
a sebességet még úgy-ahogy szemmel is követni lehetett....
A jelenlegi
lapátmegoldással szemmel láthatóan gyorsabban forog, de itt is alkalmazni fogom
a frekvencia kétszerezőt. Reményeim szerint 3000RPM körüli értéket mutat majd.
A réz
házba egyik oldalról egy majdnem ezer forintos zöld színű extra nagy fényerejű
LED világít be, a másik oldalon egy fotótranzisztor detektálja a váltakozó jelet.
Sajnos
ez a jel elég kicsi, kb. 50mV így eléggé "kapaszkodnia" kell az erősítőnek.
Ugyanis a szoba megvilágítása egy egyszerű erősítőt megzavarna, ezért tettem
rá pl. füst színű plexi fedőt, mert az átlátszónál ha nagyon erős külső fényt
kapott, akkor telítésbe ment a fotótranzisztor így a jel megszűnt.
Az F.BS-hez
hasonló tömítő anyagot használtam, most meg nem tudnám mondani mi volt a neve,
de szemmel láthatóan fekete. A réz tömb szélét bekentem ezzel a ragaccsal és
utána felcsavaroztam a plexi fedőt. Ahogy húztam csavarokat úgy préselte ki
a tömítőanyagot.
Két
dolgot tapasztaltam:
1. A
plexi nagyon rideg, könnyen törik (két fedő ment tropára az elkészítés során).
Így erőt erre inkább ne bízzunk, mert bármikor elpattanhat ha feszül. (Lásd
CPU-hoz blokk lefogó.)
2. Ha
a plexi fedő nagyon szorosan rá van húzva a réztömbre a csavarokkal, akkor gyakorlatilag
az össze tömítő anyagot kipréseli. Ezt úgy kell elképzeli, hogy a csavarok meghúzása
során egyre jobban kiszorul a tömítőanyag és a réz kezd el látszani. Ezt addig
lehet fokozni, hogy szinte egy csepp anyag sem marad a plexi és a réz között.
Gondoltam ekkor tutira ereszteni fog. De nem így történt, kiderült, hogy tömítő
anyag nélkül sem ereszt, pedig nincs is tükör simára felpolírozva, ha jól emlékszem
240-es vizes papírt használtam.
Az elkövetkezendő
napokban elkészítem a szükséges elektronikát és elkészítem a liter/óra / RPM
görbét.