Lassan, de biztosan halad a gázhűtésű gépem összeszerelése, nyílván nagyon kell vigyázni a munkáltok során...

Tálas Gyulának köszönhetően már egy kompresszoros hűtés méretezésére alkalmas kis Excel programom is van. Aki szeretné kipróbálni a cikkben szereplő programot, az innen letöltheti. Íme erről egy kép:

Noha már elkészült a Vapochill egy része (kompresszoros gázhűtő), de a hideg leadó egység tervezésénél még jól jöhet a fenti kis program. Jelenleg így néz ki:

Egy fémlapra rá lett szerelve a meleg leadó radiátor (kondenzátor) és a kompresszort. Egy normális kompresszornak három kivezetése van, noha kettő is elég lenne! A harmadik csonk a feltöltést szolgálja, ezt a képen 1-es számmal jelöltem. A 2-es számmal jelölt csonkon préseli a kompresszor a gázt a kondenzátor egységbe, ide a 3-as jelzéssel ellátott csövön érkezik a gáz. Ennek a hatalmas radiátornak összesen két csonkja van, így a 3-as csonkon keresztül bepréselt gáz, csak a 4-es jelzésű ponton tud (jó esetben) távozni. Itt a csőbe sorosan egy szűrőt találunk, elvileg nincs nagy jelentõsége, de ártani nem árt. Végül az 5-ös jelzésű ponton juthat bele a képen még hiányzó fagyasztó részbe és ebből a 6-os csonkon érkezik vissza a kompresszorba a gáz.

Arra gondoltam ez simán jó lesz hideg leadónak:

Ez egy 10-es átmérőjű lágy rézcsőből készített lapított spirál, de túlságosan nagyra sikerült, így inkább készítek egy másikat. No persze nem szabad a spirál két pontját összekötni a két képpel ezelőtt látható 5 és 6-os ponttal, hiszen úgy hűtőrendszer nem működne. Csak akkor lesz életképes a megoldás, ha az 5-ös jelzésű ponthoz vagy egy porlasztó, vagy egy kapilláris csõ csatlakozik. Mindkettőnek az a szerepe, hogy akadályt jelentsen a gáz útjában. Ha van akadály, akkor végre nem iszonyatos sebességgel kering a gáz, hanem a kondenzátorban nagy nyomással összepréselődik (a kompresszor hatására). Az összenyomás jelentős melegedéssel jár, tulajdonképpen ezért kell a meleg leadó egység. Ha az így visszahűtött nagy nyomású gázt átengedjük az előbb említett porlasztón vagy kapilláris csövön, akkor nyomás/térfogat változás hatására komoly hőelvonás jön létre. Vagyis a spirál jéghideg lesz.

Az R134-es gáz csak olyan kompresszorokba tölthető, amit erre készítettek. A kompresszorban olaj is van (kenés céljából). Az a jó kompresszor, ahol nem kerül olaj a hűtő rendszerbe, de ilyen sajnos nincs, egy kicsi folyamatosan szivárog. Én egy AFK típusú 170 Wattos kompresszort alkalmazok.

A porlasztó drága dolog, kapilláris csővel meg lehet spórolni. Ez nem más, mint egy vékony rézcső (0.4-0.8mm-es a belső átmérője), he ebből 3 méteres darabot feltekerünk, akkor ugyanazt a hatást érhetjük el 300Ft-ból, mint a 10000Ft-os porlasztóval (ezt adagolónak is hívják). Az adagoló egyetlen előnye, hogy egy beállító csavarral könnyen adagolható a gáz mennyisége és a hűtés könnyedén optimalizálható!

Most, hogy már van méretező program, nézzük meg mire számíthatunk... (a programot érdemes alaposan áttanulmányozni... mondjuk nekem is vannak még homályos pontok, de a lényeg világos).

A program szerint 450 Wattos hűtőteljesítményre lesz képes a kicsike, ami nem lebecsülendő!