A most készülő gázhűtőm minden eddigi várakozást felül fog múlni, hiszen súlyos mínuszok előllítására lesz képes...

Jelenleg második számú gázhûtésû gépemet építem, ezúttal kissé komolyabbra "sikeredett". Aki olvasta Vapocill I és II. részét, az képet kaphatott arról, hogy a jelenlegi rendszeremnek mik az alapjai. Ez tulajdonképpen egy kompresszorból, egy meleg leadó egységbõl, erre szerelt ventilátorból, csûrõbõl és kusza rézcsövekbõl állt.

Már az elõzõ cikkben is megemlítettem, hogy Tálas Gyula milyen nagyot lendített a hûtésen (köszi!), ugyanis számtalan méretezõ stb. Excel programocskát készített, aminek elsõsorban a csövek átmérõjének és hosszának a meghatározása volt fõ célja, valamit az, hogy mennyi gáz szükséges a rendszerbe.

A fõ probléma egészen eddig nyitott volt, nevezetesen, miként kell illetve érdemes megoldani a hideg leadó részt. Két dolog jöhet számításba:

1. Vagy közvetlenõl a CPU-ra kerül a gáz blokk.

2. Folyadékot hût a rendszer és a hideg fagyállót kell a processzoron elhelyezett blokkba pumpálni.

Nagyon sokáig az elõ megoldást szerettem volna megvalósítani, számtalan hegesztés után lemondtam errõl, mert túl nagy és nyomásálló tartályt kellene megvalósítani, ráadásul a megfelelõ hõátadást sem lehetne hatékonyan biztosítani. Valamint én gyakran szerelem a CPU-t ki és be, ez idõvel eltörne a rézcsöveket. Ugyan flexibilis csõvel is megoldható (vettem, hihetetlenül dárga...), de ez sem az igazi, ekkor állítólag állandóan gázhiány lenne, ami nem azt jelenti, hogy szökik a gáz...

Végül maradtam a folyadékhûtésnél. De csak azért, mert szó szerint "megálmodtam" a megoldást. Korábban hatalmas hõszigetelt bödönökkel próbálkoztam, ám ezek túlságosan nagyra sikeredtek és az volt a legrosszabb, hogy órákat kellene várni a gép bekapcsolásával hiszen nem lehet pillanatok alatt lehûteni pl. 10 liter folyadékot.

Végül egy dupla, de mondhatni tripla falu csöves megoldás mellett döntöttem, szerintem borzasztóan jó az ötlet, bár mint kiderült ezt nevezik hõcserélõnek, nézzük:

A kompresszor az 1-es számmal jelzett csövön nyomja be a R134-es gáz a dupla falú csõbe. Pontosabban szólva ebben a vékony csõben folyadék állapotban van az R134 (ahová az 1-es nyíl mutat). Ezt kapilláris csõnek nevezik, kb. 2 méter hosszúságúra van szükség 0.2-0.4mm körül van a belsõ átmérõje (ez nem elírás)! Vagyis egy hosszú, de vékony csövön érkezik a folyadék állapotú R134 a világos kékkel jelzett részbe, ennek kb. 1000x nagyobb a keresztmetszete! Itt folyékony halmazállapotból gáznemûvé válik, vagyis párolog. Itt iszonyatos a hõelvonás. Vagyis egy nagy nyomású (12-15 bár) befecskendezõ rendszerrõl van szó!

A belsõ (világos kék) csõben üzem közben viszonylag kis (1.5-2 bár) uralkodik. Korábban azt terveztem, hogy ezt folyadékba merítem, ám ehhez nagy tartály kell, hiszen ez a csõ hosszú. És most jön az ötlet: nem kell tartály, hanem körbe kell venni valamivel ezt a csövet, ezért kellett a duplafalú csõ. Belül jéghideg gáz, körülötte pedig folyadék kering.

Mielõtt megnéznénk a megvalósítást, érdemes még pár szót ejteni a misztikus kapilláris csõrõl: Ennek szerepe annyi, hogy nagy nyomás alakuljon ki a hideg leadó elõtt és ezáltal cseppfolyósodjon a gáz. A rendszer hatásfoka annál jobb, minél nagyobb ez a nyomás és minél hidegebb folyadék párolog el. Azért nagyot dob a rendszeren, ha kapilláris csövet hûtjük (mint a turbós autóknál az intercooler). Ez pofon egyszerûen megoldható. Rá kell tekerni a kapilláris csövet a hideg leadó részre! A legjobb az, ha a kapilláris csõ a hideg leadóban haladna (ekkor tripla falú lett volna a rendszer), de ezt túlságosan nehéz lett volna megcsinálni, így maradtam a tekerésnél.

És most nézzük a konkrétumokat:

Na ez mi szösz??? A számozás olyan mint az elõzõ vázlaton. Az 1-es számnál kezdõdik a vékony kapilláris csõ. Azt rátekertem a különös alakú vastagabb csõre. A 2-as számmal jelzett végen lét ki a már gáz halmazállapotú R134. Az L alakú rész dupla falú. A 3-as ponton lép be a hûtendõ folyadék és a 4-es jelzésnél ki.

Nézzük a 4-es véget, hiszen ezen a környéken történik a porlasztás, vagyis a folyadék/gáz átmenet:

15-ös átmérõjû a vastag csõ. Ebbe egy sárga réz (8-as, hogy kompatibilis legyen a jelenlegi hûtõrendszeremmel) csonkot helyeztem. A 15-ös csõben egy 8-as átmérõjû lapul. A vékony kapilláris csõ vége ebben a csõben van és nem a vastag 15-ösben! A mûanyag csövet csak a sérülékenység miatt húztam rá a kapilláris csõre.

Nézzük a másik végét:

Ez elõbb említettem, hogy a vastag 15-ös csõben egy 8-as átmérõjû van. Itt látható, hogy miként oldottam meg az átmenetet. A vékonyabb vörösréz csõben a beporlasztott gáz áramlik. A sárgaréz csonkon távozik, az elõbb bemutatott csonkon benyomott és már hideg folyadék.

Van egy törés a vastag csõben, ennek elékészítése elég sok idõt vett igénybe:

Az volt a poént, hogy a dupla falú csövet nem tudtam meghajlítani (nem erõ kérdése…), ha kivettem a "belét", akkor a hajlítás után már nem lehetne újra összetolni. Elõször 90 fokos könyök idommal próbáltam, de a belsõ csõ miatt a modult nem sikerült rögzíteni, végül 4 szakaszból kellett összerakni.

Bár ezek úgy néznek ki, mintha forrasztva lennének... de mégsem. Ugyanis a nagy nyomású illetve hideg részeket forrasztó ónnal nem szabad rögzíteni (nem elég szilárd és nem bírj a hideget). Ezüst pálcával kellett dolgoznom. Nem szín tiszta ezüst, de az árából ítélve nagyon sok lehet benne.... Kétfajta ilyen hegesztõpálcát forgalmaznak, egyikhez külön folyasztószer is szükséges, a másikhoz nem, mert az az anyagában van, vagy bevonatként felvitték.

Természetesen mezei pákával nem lehet ezeket hegesztéseket elvégezni, 1700-2000 fokos láng szükséges!

Most nézzük meg, hogy fest mindez az agregát egységen (agregát=kompresszor+meleg leadó):

Csak elsõ pillantásra fura az elrendezés... bár van akinek másodikra is ... :-)

Azért kellett L alakúra "meghajlítani" a vastag réz csövet, mert túlságosan kilógott volna az egységbõl (hosszú), valamint ha csak átrohan a gáz, akkor nem igazán hatékony a hûtés, 1-2 kanyar nem árt. Végülis a kép jobb szélén látható amint a vékony kapilláris csõ bemegy a duplafalú csõbe (a belsõbe). Itt van az egyik csonk is (sárgaráz), ahol a hûtendõ folyadék majd "becsurg". A kapilláris csõ rá van tekerve az üzem közben hideg vastag rézcsõre.

3db alumínium tartóval oldottam meg a hideg leadó felfogatását, természetesen ezek nem fémesen érintkeznek a hideg csõvel, hanem gumiágyban lesznek.

A képen kék színû nyíllal jelzett csövön keresztül szívja ki a gázt a hûtõrészbõl a kompresszor. Majd a pirossal jelzett csövön nagy nyomással bepréseli a meleg leadó egységbe. Itt nagyon felmelegszik a gáz, Ezen egy hatalmas, ám viszonylag csendes ventilátor lapul. (Elégedett vagyok a hangjával.) Végül a meleg leadóból a zölddel jelzett szûrõbe kerül a gáz és ide csatlakozik a kapilláris csõ.

De ez az egész még így nem lenne jó, hiszen nagyon fontos a jó hõszigetelés:

A lehetséges hideg részeket alaposan hõszigeteltem. Klíma boltokban (pontosabban klíma alkatrész boltokban) lehet venni spéci hõszigetelõ csövet. Nagyon puha, és tapasztalataim szerint nagyon jól hõszigetel. Egyetlen problémája, hogy viszonylag nedvszívó....

Még elektromosan be kell kötnöm a kompresszort. Valamint fel kell szerelni egy kis elektronikát, mivel nem szükséges a kompresszort állandóan mûködtetni, hiszen folyamatos üzem mellett iszonyatos hidegre képes!!! Be kell szereznem -72 fokig jó fagyállót, mert a benzinkutaknál forgalmazott etilén-glikolos lötty "csak" -36i-g bírja. Mondjuk ennél nem is akarok többet, de biztos, ami biztos alapon nem akarom megkockáztatni a szétfagyást.

A szerkentyûbe már csak gáz kell, remélem sikerül feltölteni. A poén kedvéért megjegyzem, hogy a múltkor, amikor a hõcsöves hûtõmet töltettem, el nem tudták képzelni, hogy mi a csodába préselnek gázt, és golyózott az emberek szeme, amikor ecsetelni próbáltam a problémát. Természetesen tudom, hogy ez tényleg nem mindennapi és kissé õrült dolog, de egyszer ezt is ki kell próbálni. Nem mintha most az a pár száz MHz megérné a fáradságot, hiszen a jelenlegi teszt gép sebességét sem tudom kihasználni. De ez egy overclock rovat és itt ez tökéletesen megállja a helyét....

Nem véletlenül vágtam bele ebbe a projektbe, szeretnék egy kis "rekordocskát" felállítani. Úgy néz ki, hogy a Demostúdió és a Tigra Computer jóvoltából lesznek olyan alkatrészek, amivel ez lehetségessé válik.

Így utólag nem tûik túl nehéz feladatnak a gázhûtésû gép megépítése, de sokat kellet szenvedni, arról nem is beszélve, hogy a beruházás egy elég durva számítógépet lehetett volna vásárolni. De gyors számítógépe mindenkinek lehet, viszont gázzal töltött hûtõszerkezete már nem mindenkinek, de ez inkább elhatározás kérdése... és mindez egy formás MHz eredményért...