FŐOLDAL

KAPCSOLAT

MÉDIAAJÁNLAT


REGISZTRÁCIÓ HÍRLEVÉL
PC-ÁRUHÁZ DRIVERS SZAMITOGEP Antivirus SZAKÜZLET

· Friss (Alaplap)
·  Gigabyte GA-8N-SLI Pro - Upgrade your Life
·  Teszt: MSI P4N Diamond nForce 4 SLI Intel Edition
·  Abit Fatal1ty teszt: Első vérig
·  Asus P5GD2 Premium - Prémium kategória a legjobbak
·  Chaintech S1689 Summit - Élet a halál után?!
·  K7SEM
·  Soltek SL-85DR-C
·  MSI 845G Max
·  Leadtek i845D
·  MSI 645E
·  MSI KT3 Ultra
·  Soltek SL-75DRV5
·  MSI 694T Pro
·  I845
·  MSI K7T266 Pro2
·  TUSL2-C
·  ABIT ST6
·  K7S5A
·  Abit KG7
·  A7V-E
· Termékbemutatók > Alaplap
· Extrém történet
Dátum : 2005-03-16 19:24:18
Szerző : Daywalker


Gigabyte GA-8AENXP-D & Intel Ref. 925XECV2 alaplap & Gigabyte Radeon X700 Heatpipe...mindez egy 1066MHz-es FSB-n üzemelő 3.46

A cikket a GamerOnline egyik szerzője, InGen követte el.

Az Intel ismét olyan terméket adott ki a kezei közül, mely jóval előre mutat, vágja az ösvényt a technológiai irányzatok dzsungelében, és elképedésre készteti a konkurenciát. Két alaplap futott be szerkesztőségünkbe az új 925XE lapkakészletre építkezve, nem szalasztottuk el a lehetőséget, és górcső alá vettük őket. Megvizsgáltuk vajon mit is képes mutatni a Gigabyte zászlóshajója az Intel referencia alaplapjával szemben.

Környezet

A 925-ös, a 915-össel ellentétben csakis kizárólag DDR2-es memóriákat támogat, így ezt voltunk „kénytelenek” használni, a teszt ideje alatt két 512MB-os 533 MHz-es Kingmax tinyBGA tokozású memória teljesített szolgálatot, megjegyzem kiválóan. A tuningra irányuló próbálkozásaink során egészen 630 MHz-is simán elment a kicsike, feljebb pedig már a processzor miatt nem jutottunk. Időzítések terén érdekes volt, hogy egyik alaplap sem az SPD-be írt értékeket álította be magának, hanem attól lefelé tért el, tehát gyorsabbra vette a figurát. A memória minőségét jellemzi, hogy tökéletesen ment 3-4-3-4-es beállításokkal, tehát a teszteket is így futattuk. Hogy a memória által nyújtható sávszélesség teljes mértékben kihasználásra is kerüljön (vagy éppen hogy a processzor ki tudja futni magát, nézőpont kérdése) központi egységként egy Intel Pentium 4 Extreme Edition 3,46GHz-es, LGA775 tokozású processzort használtunk. Az Extreme Edition az 1066MHz-es rendszerbuszra, és az igen durva, 2 MB harmadik szintű gyorsítótárra utal, mely mellett még 512 KB másodszintű is helyet kapott a processzorban. Az extrém azonban nem csak a tulajdonságok terén jellemzi a CPU-t, hanem az árra is utal, ugyanis amennyiért Magyarországon újonnan meg lehet vásárolni (már ha valamelyik bolt kínálatában akad egyáltalán), annyiból egy komplett Athlon 64-es konfigurációt is kihozhatunk. Mindenesetre tesztelni tökéletes, így legalább biztosított, hogy nem a processzor képezi majd a szűk keresztmetszetet a rendszerben. Valaminek a képet is meg kell jeleníteni, erre a célra pedig éppen kapóra jött egy PCI-Express felületen csatlakozó Gigabyte Radeon X700-as, melyre szeretnék kicsit külön is kitérni.
A videókártya különlegessége, hogy ventilátor nélküli hőcsöves hűtést kapott: a kártya elején lévő hűtőbordáról hátravezeti a meleget a teljes hátoldalt lefedő hatalmas bordára. Igen látványos díszítőelem egyébként a kártya chip felöli oldalán elhelyezett lángokat formázó fémdíszítés, mely hajaz a hasonló motívumokkal díszített nem különösebben látványos kardos bácsit ábrázoló dobozra. Körítésképpen egy kézikönyvet, egy telepítő cd-t, egy DVI-ről analógra átfordítót, és azt a kis eszközt, amit a TV kimenetre csatlakoztatva HDTV és s-video kimeneteket kapunk. Ezt egy kicsit szegényesnek tartom, legalább egy s-video kábelt lehetett volna mellékelni, így szerintem elég sokan rohangálhatnak majd kábelek beszerzése után. A kártyán a sima, pro jelzés nélküli X700 VPU kapott helyett, így valamelyest csökkentett órajelet vagyunk kénytelenek elviselni (400/350 MHz), a többi tulajdonság pedig a szokásos: DirectX 9 támogatás, 8 pixel futószalag (1 textúrázó egységgel fejenként) és a mindig kiváló ATi képminőség, és sokrétűen konfigurálható meghajtó-programok jellemzik a terméket.



Amiért igazából igen hosszan kitértem rá, az a hűtés milyensége / minősége. Elméletileg örvendetes tényként kellene üdvözölnünk, hogy a sok zajforrásként is funkcionáló ventilátor mellé nem csatlakozik még egy, és ennek köszönhetően számítógépünk valamivel halkabb lehet. Ez nagyon is rendben lenne, ha a Gigabyte nem tervezte volna el ilyen módon a hűtést. Először is érdekes volt, hogy a Gigabyte lapba szerelve a kártyát nem tudtunk tovább játszani tíz percnél, illetve minden tesztprogram megfagyott a második teszt után. Érdeklődve nyúltam be a gépházba, majd egy hirtelen rántással majdnem le is löktem az egész mindenséget, a bordák ugyanis olyan melegek voltak a kártyán, hogy két másodperc után megégette a kezem. Az ATi Tools meg is mondta a frankót: a chip és memória legalább 30 MHz-el az alapértékek felett jár. Két mozdulattal lehúztam a csúszkákat az alapértékekre, és láss csodát: ventillátor nélkül is megszűntek a fagyások, azonban a bordák még így is nagyon melegek, nem tudom, hogy mindez zárt ház mellett hogy muzsikálna. Az érdekességek tárháza azonban még nem zárul itt: az Intel alaplapba áthelyezve a kártyát az a normális alap órajelekkel indult el, nem volt szükség semmilyen kalibrálásra a gyári értékek beállításához. Ebből egyetlen következtetést tudok levenni: a Gigabyte megpróbálja megviccelni a felületes tesztelőt, aki ha ezeket nem veszi észre, akkor bután azt a következtetést vonja le, hogy a Gigabyte kártya sokkal gyorsabb azonos gyártmányú alaplapban. Azonban itt mintha egy kicsi homokszem csúszott volna a cég gépezetébe, elképzelhető hogy kihagyták a számításból a passzív hűtésű X700-ast, vagy kicsit túlbecsülték a hűtés hatékonyságát, és ez egy kicsit cikis végeredményt hozott.

Intel 925XE referencia lap

Egy szép nagy Intel sajtócsomag keretében jött meg az alaplap, Intel hűtővel, a 3,46 GHz-es processzorral, és egy nagy rakás sajtóanyag kíséretében, melyek közt elbújt a temérdek jósággal megpakolt cd lemez. Az alaplap kívülről nagyon szép képet fest, a fekete nyákra, fekete PCI-Express foglalatok kerültek (1 darab 16x, és 2darab 1x), fehér sima PCI bővítőhelyek és ezüst hűtőbordák. Utóbbiból az északi hídra igen méretes darab került, ventilátor nélkül, azonban a borda tökéletesen ellátja a feladatát, a lapka alig melegszik. A déli hídra már csak egy kicsiny bordácska került, de látszólag nem is kell neki több.



Az alaplap elrendezése kiváló egyébként, a VGA-t gond nélkül ki lehet venni, a memóriafoglalatok nem akadályoznak a műveletben, az egyedüli problémának csak azt tekintem, hogy az PCI-E 16x foglalat mellett közvetlenül ott van egy PCI slot, amelyet az új generációs grafikus kártyák hűtéseinek méretét ismerve nem fenyeget az a veszély, hogy használni is tudjuk. Igaz nem katasztrófa, hiszen bővítőkártyákra aligha lesz szükségünk: az alaplapra integráltak minden földi jót. Az integrált gigabites hálózati vezérlő tulajdonképpen alapnak számít, emelett az integrált SATARAID vezérlő 4 SATA eszközt képes lekezelni, és azokat Raid 0, 1 vagy 0+1 üzemmódba összefűzni, mindezt AHCI (NCQ) támogatással (lásd box).



Emellett azonban már csak egy IDE csatornára futotta, ami elég nagy hiba az Intel részéről: egyelőre még jóval többen rendelkeznek PATA eszközökkel, melyekből a legtöbb gépben legalább három akad, azonban csak kettő kezelésére adódik lehetőségünk. A 925-ös chipset egyik legértékesebb újdonsága az integrált Azalia hangvezérlő, amely mellé az Intel egy Realtek kodeket telepített, mely gond nélkül kezeli a 8 csatornás hangfalrendszereket. Az Intel szabványa megköveteli, hogy a ki és bemenetek szabadon állíthatóak legyenek, ehhez a szoftverkörítést az AC97-es kodekeknél megszokott sound manager képezi. Egyszerűen csak rá kell dugnunk valamelyik bemenetre a kívánt hangkeltő eszközt, mikrofont stb., minek hatására előbukkan a konfiguráló ablak és beállíthatjuk, hogy mit is kötöttünk az adott portra. Persze minden eszközhöz van egy ajánlott bemenet, de ettől függetlenül jóleső szabadságot, és kevesebb átdugdosást igényel a rendszer, így elnyerte tetszésemet. Ugyancsak kiváló újdonság, hogy egy digitális S/PDIF kimenet is helyet kapott az alaplapon, így közvetlenül digitálisan vezethetjük ki a többcsatornás hangot külső dekóder felé. Sajnos azonban akármekkora technikai előrelépést hozott is az integrált audio rendszerek világába az Azalia, továbbra sem sikerült kiszűrni az ilyen rendszerekre jellemző állandó hibát, nevezetesen, hogy az alaplap zaja belehallatszik a kibocsátott hangba. Hangfalrendszeren hallgatva igazából nem is tűnik fel annyira a dolog, de fejhallgatót használva már igencsak hallható, és zavaró volt. A hátlapra pillantva a már említett audio és digitális csatlakozókon kívül még négy USB 2.0, egy LAN és egy Firewire foglalatot fedezhetünk fel a szokásos párhuzamos, soros és PS2 csatlakozók mellett. Ez ugyan nem túl bőséges kínálat, de a legtöbb átlagfelhasználó minden igényét kielégíti.



Az Intel Phoenix Award bios-t választott lapjához, mely tökéletesen átlátható, és nagyon sokrétű konfigurálási lehetőségeket biztosít, nagy örömünkre még a DDR2-es memóriák silány időzítésein is állíthattunk, ezt a lehetőséget nagyon hiányoltuk később a Gigabyte biosából. Essen néhány szó a szoftverkörítésről is: a meghajtó-programokon kívül az Intel gazdag extrákat tömött a laphoz adott egy darab CD-re (csodálkoztam is hogy fér rá ennyi minden). Az Audio Studio segítségével a végsőkig kalibrálhatjuk hangrendszerünket, állíthatunk a térhangzáson, például attól függően, hogy hol helyezkedik el a hallgató, illetve applikálhatunk különféle effekteket is a hangra. A Desktop Control Center segítségével egy mutatós felületen monitorozhatjuk rendszerünket, figyelhetjük a feszültségeket, fordulatszámokat, sőt állítgathatjuk a ventillátorok sebességét is. Érdekesebb azonban az Intervideo HomeTheatre és a WinDVD Creator ezüst verziója, melyekkel minden gond nélkül varázsolhatjuk elő a számítógépünkbe rejtőző házimozit, illetve alkothatjuk meg saját DVD-inket, menükkel, feliratokkal, és mindennel, ami ehhez kellhet.

Gigabyte GA-8AENXP-D

Mint azt a bevezetőben említettem, a Gigabyte egy igazi gyilkos alaplapot épített a 925XE chipsetre alapozva. Már maga a csomagolás is elég impresszív, elsőre kibontani sem mertem, csak nézegettem, hogy milyen szép, és csak szemmel kerestem rajta a pontokat, ahol esetleg gondos odafigyeléssel megbonthatnám a doboz harmóniáját. A kisebb iskolatáska méretű csomagolás két részből áll, két egybeoltott dobozból, melyeket szét lehet hajtani, azonban összecsukva tépőzárral kapcsolódnak egymáshoz, és felül reklámszatyor-szerű fülek lógnak ki belőlük, így megkönnyítve a hordozást.



A két dobozból az első rejti az alaplapot a töméntelen extrával; kibontva csak úgy potyognak belőle a cuccok, mintha csak Mikulás lenne.



Kapunk négy darab SATA tápkábel átalakítót, egy csatlakozó külső IDE eszköz csatlakozásához (mely egyben átfordítóként is funkcionálhat SATA-ról IDE-re), 8 darab SATA kábelt, egy PATA és egy floppy kábelt, egy hátlapot, nagyszerű kézikönyvet, egy külön kézikönyvet a RAID használatához (nagyon hasznos!), egy külön kis lapocskát, mely a vezeték nélküli hálózatot ajánlja figyelmünkbe, egy többnyelvű széthajtható lapot, mely a gép összeszerelését hivatott elmagyarázni, és egy külön használati utasítást a processzor és a hűtő felhelyezéséhez.



A második csomag már kevesebb, de annál értékesebb holmit rejt. Itt találjuk a U-Plus DPS feszültség-stabilizátor kártyát, mely tulajdonképpen teli van kondikkal és tekercsekkel, valamint egy érdekes formájú hűtőbordával, mely messze elnyúlik a kártyától egy kisebb ívvel. Kezdetben nem értettük, hogy erre miért van szükség, azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy másképpen nem férne el a bordától a processzorhűtő, így viszont a hőcsővel kivezetett borda ragyogóan elmegy a termetes procihűtő mellett, és nem zavar sok vizet. A másik nem kevésbé érdekes eszköz, mely az ölünkbe pottyan a második dobozból pedig nem más, mint a wireless hálózati kártya, melynek támogatása szintén megtalálható az Intel chipsetben, ám a legtöbb gyártó eddig nem használta ki ezt a lehetőséget, így külön dicséret illet a Gigabyteot.



Emelett találunk még egy kis füzetet, ami ezzel kapcsolatos, valamit a kártya telepítő cd lemezét. Ha mindezt sikeresen kirámoltunk az asztalra, akkor csinálhatunk még helyet, ugyanis újabb adag jön: három hátlapi kivezetés összesen 7 darab USB 2.0, egy wireless és egy firewire csatlakozóval. Ez a hátlapon található további négy USB bemenettel együtt összesen 11 darab csatlakoztatható egységnek ad helyet, így az alaplap azt hiszem még a legínyencebb felhasználók igényeit is maximálisan túlteljesíti.



Végül ha már a sok „lomot” kihalásztuk a dobozokból, vessük vigyázó szemeinket az alul fekvő alaplapra. A design nagyon szép, letisztult: a kék színű nyákon kiválóan mutatnak az aranyozott hűtőbordák, az északi hídon itt is egy nagyobb darab figyel, azonban a tervezők figyelmességének köszönhetően tehetünk rá egy szintén az alaplaphoz mellékelt ventilátort is. Habár tapasztalataim szerint a borda is bőven elég, azért például szerverként történő felhasználáskor jól jöhet minden egyes, a stabilitást és a hosszú élettartamot potenciálisan növelő eszköz. Az elrendezés nagyrészt követi az Intel referencia designt, a tápcsatlakozó itt is jó helyre került, a VGA kártya gond nélkül eltávolítható, és nekem jobban tetszett a foglalatok elrendezése is: itt az Intel lappal ellentétben a VGA-t befogadó 16x-os PCI-E bővítőhely mellé egy 1x-es PCI-E foglalat került, amelyet akár az ilyen kártyák kisebb méretei miatt még ki is tudunk használni (habár nem valószínű). Míg az Intel lapon 3 PCI és 2 PCI-E 1x foglalat kapott helyet, addig a Gigabyte mérnökei inkább az új technológiába fektették a bizalmukat, és a 2 PCI mellé 3 PCI-E slotot helyeztek el.



Érdeklődésre tarthat számot az egészen pontosan hat darab memóriafoglalat, mely igazi kuriózum az ilyen alaplapok körében. Ez a Gigabyte saját fejlesztésének köszönhetően jöhetett létre, 4 GB memóriát rámolhatunk bele, azonban ha mindegyik foglalat kihasználjuk, akkor kénytelenek vagyunk csökkentett memória órajelekkel beérni. Rögtön szembetűnhet még a tetemes mennyiségű, egészen pontosan nyolc darab SATA bővítőhely is. Nem véletlenül találunk dupla annyit, mint a referencia alaplap esetében, a Gigabyte ugyanis az alaplapi SATARAID vezérlő mellé telepített még egy külső, igencsak minőségi Silicon Image Satalinket is, mely további 4 SATA eszköz vezérlését teszi lehetővé, RAID 0,1 és 0+1 módokban. Ezek mellé itt is csak egy IDE csatorna számára maradt hely, de ilyen körítés mellett azért szívesebben feledem bánatomat. A processzorfoglalat körül nagyon alacsonyak a kondenzátorok, így semmi nem akadályozza meg, hogy akkora hűtőt tegyünk fel, amekkora csak belefér a keretbe (az alaplapiba és a költségbe egyaránt). A Gigabyte mindig is szimpatikus volt nekem a „dual” megoldásaival, melynek keretein belül néhány dologból kettőt rámolnak az alaplapra. Ez esetünkben kettő biost és kettő gigabites hálózati kártyát jelent. Gondolom egyik előnyeit sem kell túlzottan ecsetelnem: ha elszáll az egyik bios, még mindig ott a másik, sőt akár vissza is állíthatjuk az előzőt ennek segítségével, a két LAN csatlakozásra pedig ritkán lehet szükség, de akkor nagyon. Hátulra pillantva a fent már ecsetelt csatlakozókon kívül ott találjuk a 8 csatornás kimeneteket (egyel több csatlakozó van, mint az Intel lapon), valamint ezúttal nem csak S/PDIF kimenetet, hanem bemenetet is kapunk! Az Azalia mellé egyébként ugyanazt a Realtek hangkodeket választotta a Gigabyte, mint az Intel a referencia lapján. A boisra ránézve semmi különöset nem tudok elmondani: a lap Amibiost használ a szokásos funkciókkal, melyek kibővültek a RAID beállító központtal, valamit néhány kisebb finomhangolási lehetőséggel. Tuningnál egyszerűen csak be kell pötyögnünk a kívánt FSB értéket, beállítani a leosztást a CPU és a memória között, és ha nem szálltunk el nagyon az órajellel, akkor menni is fog. Ellenkező esetben az alaplap egy újraindulással ignorálja próbálkozásainkat, és kezdhetjük megint alap órajelről. Ami igazából nem tetszett, az csak maga a szoftverkörítés: nem kapunk annyi programot, amennyit egy ilyen kategóriájú laptól el lehetne várni, ráadásul a keretprogram nagyon érdekes dolgokat tud művelni, és feltűnő, hogy béta verziójú (a program fejlécébe bele is van írva).

Összegzés

Most hogy túlestünk a két deszka bemutatásán, egy kicsit összegezhetjük a dolgokat, illetve megnézhetjük a teszteredményeket is. Mindenekelőtt fontos megemlíteni mit is jelent az Intel referencia alaplap kifejezés. Ez arra utal, hogy az Intel legyárt egy olyan alaplapot, amilyen környezetben az ő lapkakészletei tökéletesen működnek. A többi gyártó vagy (részben) követi ezt a felépítést/tervezést, vagy saját utakon megy, a lényeg hogy akármit is változtat, ha ettől instabilitási vagy működésbeli gondok lépnek fel, az bizony az adott gyártó sara lesz. A referencia lap nincs tele extrákkal, nincsenek benne az egyes gyártók saját, házi megoldásai, így a legtöbb esetben lassabb értékeket mértünk vele, mint a Gigabyte megoldásával. Azonban ez a lap működik, mindig és mindenhol, és erre az Intel garanciát vállal. A gyakorlatban ezt tökéletesen meg is tapasztaltuk: beszerelés után a gép atomstabilan működött, ha esett a hó, ha fújt a szél, még akkor is, amikor egy öreg néni nézte 60 fokos szögben olvasószemüveggel. A Gigabyte lap ezzel szemben remek csomagolásával, párját ritkító tartozékmennyiséggel, kiváló alaplapdesignnal, számos extra szolgáltatással és gyorsaságával hívta fel magára a figyelmet. Az ár megint egy más kérdés: aki az Intel legújabb technológiájába szeretne fektetni, az előtt három utat látok: vár egy kicsit, és akkor ruház be a dologba, amikor már elcsitultak a kedélyek, megjelentek az újabb, jobb, gyorsabb DDR2-es memóriák, és az áruk is elfogadható szintre süllyedt. Emellett ott találjuk a nagyon vonzó 915-ös chipsettel felvértezett alaplapokat is, melyek igazából tudják ugyanazokat a technikai újdonságokat, mint a nagytestvér, azonban az Intel „kifelejtett” belőlük néhány teljesítményjavító okosságot. Hogy ez mennyire veti vissza ezek gyorsaságát, arról nem tudok nyilatkozni, talán készítünk ezzel kapcsolatban is majd egy összehasonlító tesztet, mindenesetre nem valószínű, hogy permanensen lassabbak lennének, mint a 925-ös társaik, és nem utolsó sorban rendelkeznek egy nagy előnnyel: nem kell hozzájuk méregdrága DDR2-es memóriákat vásárolni, beérik sima DDR-el is! Végül pedig aki kellően el van látva anyagi háttérrel, és nem sajnálja a pénzt, annak az tudom mondani hogy nyugodtan ruházzon be egy 925XE chipsetes alaplapra, és azon belül is a minden hájjal megkent Gigabyte deszkába, a befektetett bizalom egy harapós processzor mellett többszörösen meghálálja magát. Habár memóriasebességben semmilyen rendszer nem tudja felvenni a versenyt a processzorba integrált memóriavezérlővel ellátott Athlon 64-el, valamint árban is az AMD versenyzője tűnik nyerőnek, a minőségi újdonságok miatt mégis vonzó lehet ez a platform. Hogy kinek van rá szüksége, azt mindenki döntse el maga.


Gyártó, típus

Intel Referencia 925XE

Gigabyte GA-8AENXP-D

Weblap

www.intel.com

www.giga-byte.com

Műszaki adatok

Méret

30.480 cm x 24.384cm

30.5cm x 24.4cm

Északi híd

Intel 925XE MCH

Intel 925XE MCH

Déli híd

Intel ICH6R

Intel ICH6R

Dual channel támogatás

Igen

Igen

Memória foglalatok/maximális memória

4/2 Gbyte

6/4 Gbyte

HT támogatás

Van

Van

Foglalatok

1db PCI-E x16, 2db PCI-E x1, 3db PCI

1db PCI-E x16, 3db PCI-E x1, 2db PCI

PATA/SATA csatlakozások

2/4

2/8

Hangvezérlő

Intel HD Audio, Realtek audio kodek

Intel HD Audio, Realtek audio kodek

Ethernet vezérlő

Gigabit

Dual gigabit

Egyéb

S/PDIF kimenet

S/PDIF ki -és bemenet

Mérési eredmények

3DMark 2001SE, default

19641 3D Mark

19927

3DMark 03

6670 3D Mark

6679

-CPU score

1108 3D Mark

1116

3DMark 05

2545 3D Mark

2529

-CPU score

5076 3D Mark

4945

PcMark 04 score

5422 pont

5345

-CPU score

5295 pont

5342

-Memory score

5850 pont

5989

-Graphics score

4158 pont

4158

Everest memória olvasás

5050 MB/s

5458

Everest memória írás

1827 MB/s

1973

Everest memória időzítés

77,0 ns

68.2 ns

Sisoft Sandra 04 CPU Arithmetic Benchmark (Dhrystone,Whetstone)

10530 MIPS, 4191/7784 MFLOPS

10647 MIPS / 4393/7828 MFLOPS

Sisoft Sandra 04 CPU Multimedia Benchmark (Integer/Float-Point)

26349 it/s / 38309 it/s

26492 it/s / 38512 it/s

Sisoft Sandra 04 Memory Bandwith Benchmark (Int/Float)

5657MB/s / 5663 MB/s

6052 MB/s / 6048 MB/s

Half-Life 2 trainstation timedemo

Minden grafikai beállítás maximumon, NoAA, NoAF

Minden grafikai beállítás maximumon, 6xAA, 16xAF

1024x768

69.41 FPS

42,06 FPS

1280x1024

59.30 FPS

27.00 FPS

1600x1200

44.81 FPS

16.27 FPS



Intel 925/915 újdonságok

A 925/915 lapkakészlet család bevezetésével az Intel igencsak kitett magáért, megmutatta, hogy még mindig élen jár a legújabb technológiák kifejlesztésében és implementálásában. Az ICH5R déli hidat leváltó ICH6 orvosolta elődje egyik legnagyobb problémáját, és leváltotta a legfeljebb 266MB/s adatátviteli sebességre képes buszt az új DMI-re (Direct Media Interface) mely már 2 GB/s sávszélességen csatlakozik a hozzá kapcsolódó északi hídhoz. Ennek az újdonságaihoz sorolható még, hogy az új déli híd egy ATA100 csatornát támogat (két eszközt), ezen felül négy SATA150 egység csatlakoztatható rá, és 8 USB2.0 port vezérlését képes ellátni. Átjött az SCSI merevlemezeknél már régóta használatos hot plug és NCQ technológia is. Előbbi esetében a csatlakoztatott eszközöket a gép működése közben is eltávolíthatjuk, utóbbi pedig a merevlemezekhez érkező kéréseket priorizálja, állítja sorrendbe, ezzel sebességet nyerve olyan módon, hogy elkerül sok felesleges fejmozgatást. Az Intel Matrix Storage technológia segítéségével a RAID támogatás alaposan javult: létrehozhatunk RAID 0, RAID 1, vagy pedig 0+1-es tömböket is, hogyha a sebesség és az adatmentés egyaránt fontos. Érdekes hogy az ICH6R-nek köszönhetően mindehhez elég már két HDD is! Támogatja továbbá a PCI leváltására hivatott PCI-Express protokollt, mely nagyobb sávszélességet nyújt (ráadásul minden eszköznek külön, ellentétben a PCI-al), és több áramot képes leadni, így jöhet létre például az új generációs grafikus kártyákat az AGP-nél jobban kiszolgáló x16, mely 8 GB/s sávszélességet biztosít a csatlakozó eszköznek (négyet oda, négyet vissza, tehát full duplex). Továbbfejlesztésre kerültek az alaplapokban évek óta használatos AC97-es hangkodekek is. Az Intel déli hídba épített Azalia felelős a High Defenition Audio szabványok betartásáért.. Tulajdonképpen emellé a gyártó olyan kodeket mellékel amilyet akar, előírás azonban a 192 kHz-es, 24-bites, 8 csatornás lejátszás, az audio jackek szabad újrakonfigurálása, valamint a multi-steaming. Az Azalia minden egyes hangcsatornának külön dedikált sávszélességet biztosít (kifelé 48, míg befelé 24 MB/s-es sebesség érhető el). Záróakkordként említést érdemel az integrált Wi-fi lehetőség, mely 802.11b/g (54 Mbps) sebességű, és egy külső PCI-os, csak az antennát és egy vezérlőchipet tartalmazó kártyával érhető el, melyet a Gigabyte már mellékelt is az alaplapjához.

Socket T

Természetesen, hogyha már új chipset, ne ússza meg a felhasználó olcsón, hajítsa ki a processzorát is –vallják az elvet egyre inkább az alaplapgyártók. Nincs ez másként jelen esetben sem, a 925/915 család ismét egy új foglalattal, nevezetesen a Socket T-vel, vagy más néven LGA775-el jelentkezik. Az új tokozás jóval masszívabb elődeinél, teljes mértékben fémből készült, és megváltozott a hűtő felhelyezésének metódusa is. Most már a foglalat körül elhelyezett négy furathoz kell erősítenünk a hűtőt, mely irdatlan erővel szorul a processzorra (nem véletlen az erősebb felépítés, már csak az újabb Intel procik melegedése miatt sem). A legérdekesebb dolog azonban az, hogy az eddig a processzoron elhelyezkedő lábacskák átkerültek az alaplapra, míg a központi egységen csap apró érzékelők maradtak.



Egyrészről örvendetes újdonság ez, hiszen végre nem kell félni attól, hogy hordozás közben megsérülnek a processzor lábai, azonban most az ezzel kapcsolatos félelmeink az alaplap esetében jöhetnek elő, lévén ha ott elrontunk valamit, lőttek az egész deszkának.



A processzort finoman helyezzük bele a foglalatba, az irányt nem lehet eltéveszteni a két bevágás miatt, majd ha sikerült óvatosan elhelyezni a CPU-t, hajtsuk rá a fém keretet, és pattintsuk be a kart a helyére, mely stabilizálja a processzort (ez kisebb erőfeszítést igényel, ne ijedjünk meg, ez természetes). A processzort hővezető sapka védi, így a hűtő felhelyezésekor a lesarkazástól nem kell tartanunk, ennek ellenére azért ott is legyünk óvatosak. A teszt alatt elég sokszor cserélgettük a processzorokat, és semmi gond nem történt, és ha óvatosak vagyunk abban a pár másodpercben, amikor ezt az apró de annál fontosabb műveletet lefolytatjuk, akkor nem történhet semmi probléma. Úgy hírlik egyébként, hogy a Socket T meglehetősen hosszú életútra számíthat, az Intel még a két magos processzorokat is ebbe a foglalatba készíti majd el.


DDR2

Az új chipsetek, alaplapok értékelése szempontjából fontos megvizsgálni az új generációs DDR2 memóriákat is, hiszen jelenleg még ez a rendszer egyik gyengéje, azonban a későbbiekben az egyik legnagyobb erősségévé válhat. Mitől is lassabb azonos órajelen a DDR2 a sima DDR-hez viszonyítva? Mert hogy bizony az eddigi mérések alapján lassabb, nem is kicsit. A DDR2 I/O pufferének sebessége változatlanul ugyanazon az órajelen fut, mint maga a memória, viszont 4 bitet tud prefetchelni a DDR két bitjével szemben. Azonban mivel a továbbra is a memória órajelével működő puffer így nem lenne képes mind a négy bitet fogadni, a mérnökök fogták magukat, és a memóriacellák órajelét a felére csökkentették. Így, tulajdonképpen míg az effektív 400MHz-es DDR memóriák valós órajele 200MHz, addig egy effektív 400MHz-es DDR2 valódi órajele pusztán 100MHz! Mindebből logikusan következik, hogy az alacsonyabb órajel miatt kevesebb áramot eszik (1,8V, a DDR-ek átlag 2,5V körüli értékével szemben), azonban a memóriacellák órajelének csökkentése miatt jelentősen megnőttek a memóriaidőzítések, melynek köszönhetően azonos órajelen a DDR alaposan helyben hagyja sebességben a fiatalabb testvérét. Azonban a DDR2-t butaság lenne azonos órajelen vizsgálni, a technológia lényege ugyanis az, hogy az új RAM típus magasabb órajeleket legyen képes elviselni, melynek köszönhetően jobban ki tudja szolgálni a magasabb órajelű FSB-vel operáló processzorokat. Az 533MHz-es modulok már tudnak villantani itt-ott, habár még nincsenek a csúcs közelében, azonban a 667MHz-es verziók vélhetőleg már rendesen odapakolnak majd. Csak az áruk menne kicsit lejjebb.

Az Intel alaplapot és processzort az Inteltől kaptuk kipróbálásra.
A Gigabyte alaplapot, videókártyát és a Kigmax modult a Co-Run Kft-től kaptuk. Köszönjük.



Warning: require(../forum/centercomments.php) [function.require]: failed to open stream: No such file or directory in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95

Warning: require(../forum/centercomments.php) [function.require]: failed to open stream: No such file or directory in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95

Fatal error: require() [function.require]: Failed opening required '../forum/centercomments.php' (include_path='.:/usr/share/php/') in /var/www/www.szamitogep.hu/show/read.php on line 95