|
Születési éve: 1980. Szülők: Sony és Philips. Akkor arra lett hivatott, hogy a fekete bakelit hanglemezt leváltsa. Ez láthatóan jól sikerült, hiszen ma már a legtöbb egykor bakelitkorongra mentett hanganyag megtalálható CD-n is.
Ahogy a számítástechnika fejlődött a Cd új feladatot kapott- az adattárolást. A CD-ROM (Compact Disk Read Only Memory ) nagyjából 650 Mbyte-nyi tárolási kapacitása a kezdetekkor a 40-100 Mbyte-os merevlemezek korában hatalmasnak számított. Ezt használták ki a multimédiás szoftverek és játékprogramok készítéséhez. A CD-R (CD Recordable) és a hozzávaló íróberendezés megjelenésével új fejezet nyílt a számítógépes adattárolásban. Mindenki akinek volt ilyen berendezése maga készíthette el CD-jét.
A CD-ROM működése lényegileg megegyezik az egyszerű, asztali, Hi-Fi toronyban található CD lejátszó működésével. A lemezen (CD) egészen kisméretű bemélyedések találhatók, melyek a lemez külső széle felől a középpont irányában spirális vonal mentén helyezkednek el. A meghajtóba helyezett CD lemezt a meghajtó nagy sebességre pörgeti fel, és a lemez felett mozgatott kisméretű lézersugarat kibocsátó fej segítségével olvassa ki a lemez rovátkáinak digitális információit. A lézer elsőként a lemez tartalomjegyzékét nézi meg, innen tudja, hogy milyen típusú CD lemezről van szó (zenei, adat, video, vagy vegyes) Már volt róla szó, hogy a normál CD kapacitása 650 Mbyte, ami körülbelül 250.000 gépelt oldal, mintegy 600-800 kötetes könyvtár teljes felvitelét jelenti. A kapacitás viszont csak 74 percnyi tömörítetlen hanganyaghoz elég. Külsőre teljesen azonosak az audio CD-lemezekkel. Az audio lemezek a számítógép CD olvasóján is lejátszhatóak, meghallgathatóak.
De hogyan készül a CD nagy példányszámban? A CD-n tárolandó (digitális) információkat lézerrel égetik rá a két üveglap közé fogott fényérzékeny lemezre. A lemez ezután egy filmfeldolgozáshoz hasonló eljáráson megy keresztül, aminek következtében azokon a pontokon, ahol a lézer érte a lemezt, kisméretű rovátkák maradnak a fényérzékeny rétegen. A lemezt ezután fémréteggel bevonják, majd elkészítik a CD negatívját, amely mintául szolgál a végleges lemez alsó fele kialakításának. Az apró rovátkákkal tele lévő felszínt ezután vékony alumíniummal vonják be és vékony műanyagból készült védőrétegek közé illesztik be.
Ki emlékszik már a legelső CD meghajtókra, amelyeknek a sebessége a zenei CD lejátszóinak a sebességével működtek. Ezekkel természetesen tökéletesen meg lehetett hallgatni a zenei CD-ket (egyszeres sebességű lejátszók). Mi legyen a számítógépes fájlok beolvasásával. Ehhez ezek a készülékek lassúnak bizonyultak. Egy ilyen CD meghajtóban lévő lemezről 10 másodpercnyi időre van ahhoz szükség, hogy egy jó minőségű 1,5 MB méretű képfájl megjelenjen a képernyőnkön. Ez bizony a mai játékokhoz és számítógépes programokhoz semmiképpen sem elegendő. Így a mai CD meghajtók lényegesen gyorsabban működnek, akár a percenkénti 6000 fordulattal (24-szeres sebességű). Ez már az előbb említett 1,5 MB méretű képfájlt a másodperc felénél rövidebb idő alatt képes megjeleníteni.
Következik:
Az irható CD-ROM
Újraírható CD-k
A DVD
Kapcsolódó hírek/cikkek:
Kezdőknek: CD II.
|
